Csobányosi hegyek kőből vannak rakva,
De sok édesanya sírva jár alatta.
Ne sírj édesanya, ennek így kell lenni,
Minden jó családból egynek rossz kell lenni.
Ritka az a búza, kibe konkoly nincsen,
Ritka az a kislány, kibe hiba nincsen.
Mer az én búzámba még egy csipke sincsen,
Szerettelek babám, verjen meg az Isten!
A bolygó csillagoknak merre visz az útja,
Látjuk -e még egymást, a jó Isten tudja.
Nem bírlak feledni, akármerre járok,
Nem érdemes élnem ezen a viágon.
Szállj el fecskemadár zöld erdőn keresztül,
Szállj be jó anyámhoz, csak ő van egyedül.
Ha kérdi hogy vagyok, mondjad, beteg vagyok,
A komanyesti kórház vaságyán hervadok.