Katonanóták…

el kell menni vagy már el kellett volna
ha a bánat a bús szívemen nem volna
de a bánat a bús szívemre rászállott
engem igaz útamra nem bocsájtott

el kell menni katonának messzire
itt kell hagyni a babámat nincs kire
terád hagyom legkedvesebb pajtásom
éljed vele világodat nem bánom

hazajöttem letöltöttem időmet
add vissza a régi volt szeretőmet
élted vele világodat idáig
én meg élem a koporsóm bezártáig

édesanyám fehérre meszelt háza
két kis évig lesz az fekete gyászba
az a két év majd lejár babám nem hiába vár
itt hagyom a berzéti nagy kaszárnyát

mikor kezdtem a kufferom pakolni
édesanyám akkor kezdett siratni
édesanyám ne sirass köszönöm a nevelést
két kis évig nem eszem a kenyerét
engem anyám ne sirass inkább pálinkát hozass
hadd mulasson a te katona fiad

nem magamtól álltam be katonának
édesanyám íratott be huszárnak
édesanyám íratott be sej-haj íratott
mikor még a gyenge karján ringatott

édesanyám kiállott a kapuba
sírva nézi hogy a fia katona
eridj haza édesanyám sej-haj nevelj mást
az is jó lesz katonának majd meglásd

házunk előtt mennek el a huszárok
édesanyám én is közéjük állok
én leszek az első század szakaszvezető
nem a világ ez a három esztendő

édesanyám ki a huszár ha én nem
ki nyergeli fel a lovat ha én nem
felnyergelem kesely lábú kis pej lovamat
őrnagy előtt megugratom magamat

sej haj elvitték a fiamat a nagykalapú jóskát katonának
fényes szuronyt választott magának
fényes szurony rózsafa a nyele
sej haj rá van írva nagy betűvel ferenc jóska neve