Betyárnóta

Se nem eső esik, se felhő nem látszik,
Mégis cifra subám két oldalról ázik.

Takarj be violám, mert körösztül ázom,
Adjál egy pár csókot, azt is megszolgálom.

Köszönhetem bajaimat
A bogáti tiszttartónak,
Mer mikor ott juhász voltam,
A juhok mellett elaludtam.
A juhaim elszéledtek,
A lucernásba belementek.
Hatvanhárom felfújódott,
Rajtam a tiszttartó meg kiadott.
De azért nem betyár lettem,
Mert disznókkal kereskedtem.

Egyszer loptam hat darabot,
Másodszor meg tíz darabot.
De harmadszor ráfizettem,
Mert elvették aztat tőlem.
Az osztopáni kiszeláknál,
Ott állták el az utamat,
Az osztopáni vörös bíró
Elvette a disznaimat.
Jába mondtam a bírónak
Nem szegény emberé voltak,
De ő arra nem hallgatott,
Csendőr-pandúrt rám hozatott.

A jagócsai vadkörtésbe,
Juhász András menedéke.
Juhász András jó tanyája,
Csendőr-pandúr nem jár arra.

Egy vasárnap csendes este,
Juhász András bemerészelt
A bírónak udvarába,
Bekopogtat ajtajára,
Mikor a bíró meglátta,
Fegyver után nyúlni akart,
De a Juhász Andris csak azt mondta,
Késő van már bíró uram.

Három golyó a mellébe,
Vörös bíró földre esett,
Vörös bíró földre esett,
Folyt a vére ki a földre.
Akkor lettem én csak betyár,
Somogy-Zala határánál.

Somogy-Zala nem bír velem,
Somogy-Zala nem bánt engem.
Somogy-Zala nem bánt engem,
Mert tudják, hogy igaz ember.