Zörgeti angyalom ablakom rostélyát

Fölülök én sej, haj sötét pejparipámra,
Letekintek sej, haj a két első lábára.
Arra hajtom, amerre a nap lejár,
Kereshetöd sej, haj gabancos hajú polgár.
Arra hajtom, amerre a nap fölkel,
Arra adják sej, haj a százas bankót érte.

Betyárgyerek sej, haj vígan éli világát,
Zöld erdőben sej, haj süti a nyers szalonnát.
Papirosra csöpögteti a zsírját,
Avval keni sej, haj a fekete göndör haját.

Zöld erdőbe sej, haj van a betyár megölve,
Zsebkendővel sej, haj van az álla felkötve.
Mellette áll sötét pejparipája,
Búsan nyerít sej, haj mer meghalt a gazdája.

Lóra csikós, lóra,
Elszaladt a ménes,
Nem tehetek róla,
Nem ülhetek lóra.

Nem ülhetek lóra,
Mert el vagyok fogva,
El is vagyok fogva,
El is vagyok hajtva.
A szigetvári nagy börtönbe
Le is vagyok csukva.

Arra jön angyalom,
Sirat engem nagyon,
Ne sirass angyalom,
Fáj a szívem nagyon.

Hogyne siratnálak,
Mikor én téged vasban látlak,
Holnap nyolc órakor
Nagy börtönbe zárnak.

Megverték a dobot
A hegyek tetején,
Rám verték a vasat,
A börtön fenekén.

Zörgeti angyalom
Ablakom rostélyát,
Én is megzörgetöm,
A vármegye láncát.

Térdig vasba vagyok,
Könyékig bilincsben,
Hát mért terömt az Isten
Engem ez életre?

Rászállott a páva
A rabok házára,
Vizet hoz csőribe
A rabok számára.

Mosdózzatok, rabok vagytok,
Mer bűnösök vagytok,
Kérjétök az Istent,
Maj megszabadultok.

Rab vagy babám, rab vagy,
Én meg beteg vagyok,
Ha te is megszabadulsz,
Én is meggyógyulok.