Bugaci pásztordalok

Beborult a tiszta ég,
Nagyokat villámlik.
Hajtsd be, juhász, a nyájadat,
Mert mindjárt elázik.

Itt van mán a zivatar,
Hullik mán a zápor.
Fordítsd, juhász, meg a ködmönt,
Mert bőrig elázol.

A bugaci kettős vályú,
Azon iszik háromszáz juh.
Én vagyok a víz merője,
Barna kislány szeretője.

(de) Igyuk a bort, ne búsuljunk,
Az árával ne gondoljunk!
Van Bugacnak nagy határa,
Kifutja az adójára.

Megittam már mindenemet,
Három szép vezérürümet.
Megittam már szamaramat,
Kurta vasas csobolyómat.

Tél az idő, esik a hó, dínom-dánom,
Elfogyott a takarmányom, jaj de bánom.
Elfogyott a takarmányom, jaj de bánom,
Mit eszik majd a jószágom, azt sajnálom.

Zsíros bogrács, sédás bogrács, nincs hús benne,
Arra való kocsmárosné, főzzön bele.
Üres a csutorám szája, nincs bor benne,
Arra való kocsmárosné, töltsön bele.