Felsőőri gyerek vagyok

Felsőőri gyerek vagyok,
Felsőőrön születtem,
Kis koromtól nagy koromig
Benne fölnevelődtem.

Kísér engem kilenc zsandár
A felsőőri főutcán,
Még akkor is betekintek
A kisangyalom ablakán.

Még akkor is azt kiáltja,
Betyár gyerek, gyere be!
Adj egy csókot, egy utolsót
Kacsintsál a szemembe!

Nem kacsintok édes rózsám,
Mert be vagyok sorozva.
Szombathelyi nagy kaszárnya,
Számomra van csinálva

Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta,
Most akartam hozzád menni rajta.
Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő el kell masírozni.

Sej anyám, anyám, kedves édesanyám,
De szomorú vasárnap délután.
Házunk előtt szépen muzsikálnak,
Engemet pedig visznek katonának.

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő.
Madár lakik benne, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kis angyalom, érted fáj a szívem nagyon.

Búza, búza, búza, de szép tábla búza.
Annak közepébe kinyílott a rózsa,
Tüskés annak minden ága, nem állja a madár lába.
Csárdás kis angyalom, katona híredet hallom.

Megismerni a kanászt ékes járásáról,
Űzött-fűzött bocskoráról, tarisznyaszíjáról.
Hej, élet, élet, kanászélet, ez aztán az élet,
Ha megunom magamat, magam is úgy élek.

Elszökött az anyadisznó kilenc malacával,
Utánament a kanász üres tarisznyával.
Hej, élet, élet, kanászélet, ez aztán az élet,
Ha megunom magamat, magam is úgy élek.