Vörösvári állomáson

Üröm, üröm fehér üröm,
Csak egy asszony az irigyem.
Az is azért az irigyem,
Hogy a fiát nem szeretem.

Három éle van a sásnak,
Szebb szeretőm van, mint másnak.
Ha az ollan szép nem vóna,
A szívem is meghasadna.

Édesanyám, hol van az az édes méz,
Amelyikkel ekkorára neveltél.
Jobb lett volna, három hetes koromba,
Zártál volna fekete koporsóba.

Kesej füle, lába van a lovamnak,
El kell mennem katonának magamnak.
El kell válnom az apámtól, anyámtól,
Aztán meg a kökény szemű babámtól.

Kiskörti pipitér,
Nem fújja azt a szél.
Köszönöm galambom,
Hogy eddig szerettél.

Elment a szeretőm,
Szeretőt keresni.
Adjon az Úristen,
Jó szerencsét néki!

Jó szerencsét néki,
Szép szeretőt néki!
Kivel az örökös,
Poklokat megnyeri.

Házunk előtt van a vasút útja,
Azon visznek engem háborúba.
Kedves babám, ne fájjon a szíve,
Ha engemet elrabolnak tőle.

Anyám, anyám, kedves édesanyám,
Szedje össze minden civil ruhám.
Szedje össze, a ládába tegye,
Három évig nem öltözök bele.

Bimbó voltam, mikor én megszülettem.
Rózsa lettem, mikor felnevelkedtem.
Kinyílottam, babám szép ablakába.
Elhervadok Vas megyei határba.

Megismerni a darut a tolláról,
Őrszigeti kislányt a járásáról.
Olyan büszke, alig lép le a földre.
Mégse talál egy igaz szeretőre.

Alsóőri híres utca,
Végig ki van flaszterozva.
Valahányszor végig megyek rajta,
Nótát ver a cipőm sarka.

Erre gyere ne menj arra,
Erre jobb az út mint arra.
Erre gyere, szívemnek a párja,
Adj egy csókot utoljára!

Én tenéked nem adhatok,
Nem a te szeretőd vagyok.
Annak adok, akinek akarok,
Kinek a babája vagyok.

Érik a gabona, sárgul a levele,
Búsul a kisleány, hogy nincs szeretője.
Ne búsulj kisleány, sose siránkozzál,
Megsegít az Isten, csak jól imádkozzál!

Fekete a kökény, fehér a virága,
Bort iszik a legény, piros az orcája.
Azt mondják a lányok, hogy pünkösdi rózsa,
Pedig a szerelem lángja lobog rajta.

Vörösvári állomáson
Vár a szeretőm.
Jaj, de szépen lobog a kezében
A fehér singolt zsebkendő.

Fehér singolt zsebkendőmet,
Jaj, de sajnálom.
Szép vagy babám, tudtalak szeretni,
El is tudlak feledni.

Dunán innen jön egy terhes hajó,
Azt kérdezi, van-e zab eladó.
Azt kérdezi, kisangyalom,
Van-e zab eladó?

Búzánk is van, jaj de mégse vesznek,
Jobb a lánynak, mint a menyecskének.
Jobb a lánynak, kisangyalom,
Mint a menyecskének.

Menyecskének bekötik a fejét,
Búbánattal tölti az életét.
Búbánattal, kisangyalom,
Tölti az életét.

A kislánynak befonják a haját,
Fújja a szél piros pántlikáját.
Fújja a szél, kisangyalom,
Piros pántlikáját.

Kocsmárosné, de ugat a kutyája,
Nem jöttem én lopni az udvarába.
Hanem azért jöttem az udvarába,
Babám hangját, csengő hangját hallottam a csárdába.

Szegfűre szokott a harmat leszállni,
Este szoktam a lányokhoz eljárni.
Hajnal hasad, lovam fején a kantár,
Így jár aki szép szeretőre talál.

Túlsó soron esik az eső,
Ne menj arra babám, elesöl!
Sáros lesz a picike csizmád,
Megver érte az édesanyád.

Túlsó soron nyílik a virág,
Egész éjjel érzem a szagát.
Kire vessen fekete szemem,
Ki vigasztalja meg a szivem?

Túlsó soron van a mi házunk,
Nincs még nékünk eladó lányunk.
Esztendőre lesz csak eladó,
Rajta is van már a foglaló.