Énekelt asztali és csárdás

Hej, búra, búra, búbánatra születtem,
Nem is édesanya nevelt fel engem.
Úgy nőttem fel, mint a réten a sáté,
Hej, édesanyám nem vagyok a magáé.

Hej, búra, búra, búbánatra születtem,
Nem is édesanya nevelt fel engem.
Nem is édes, hanem egész mostoha,
Hej, azt szerettem, akit nem kellett volna.

Hej, sárga virág, ha leszakítanálak.
Mit mondanál babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám verjen meg a teremtő,
Mert nem voltál soha igaz szerető.

Árkolják a szászcsávási temetőt,
Engem temessenek bele legelőbb!
Előbb engem, azután a babámat,
Hogy ne tartson más szeretőt magának.

Kék ibolya, ha leszakítanálak,
Mit mondanál babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám verjen meg a teremtő,
Mert nem voltál soha igaz szerető.

Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Mert a harmat nem öntözi a tövét.
Szállj le harmat kék ibolya tövére,
Gondolj kislány a régi szeretődre!

Édesanyám, ha meguntál tartani,
Vigyél engem a vásárba eladni!
Adjál oda a legelső kérőnek,
Ha nem adtál engem a szeretőmnek.

Sárga virág, ha leszakítanálak,
Mit mondanál babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám verjen meg a teremtő,
Mert nem voltál soha igaz szerető.