Mezőségi magyar táncok

fordulj kedves lovam napszentület felé
úgysem jövünk többet soha visszafelé
messze földre megyek elbujdosom innet
szép szülőhazámat nem látom meg többet

idegen országban idegen emberek
járok az utcákon senkit nem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg

az idegen földön olyan beteg vagyok
szomszédim házáig alig elámbolygok
szomszédim azt mondják talán meg is halok
én is azt gondolom meg nem is maradok

édesanyám gyengén nevelt engemet
mégsem tudja az én bús életemet
mert ha tudná az én bús életemet
éjjel-nappal sirathatna engemet

édesanyám hol van az az ides téj
mivel engem katonának neveltél
adtad volna tejedet a macskának
ne neveltél volna fel katonának