Tiszán fel

Megy a Tiszán fel egy hajó,
Húzza aztat harminchat ló.
Legelöl egy deres csikó,
Betyárlegény alá való.


Felleg borítja az eget,
Karcag felől jég fenyeget.
Zivatar lesz, attól félek,
Hogy a nyájam szerteszéled!


Felleg borítja az eget,
Volt szeretőm, nem lesz többet!
Elvitte a jég verése,
Gazdag legény ölelése!

Hortobágyon cserepes a fogadó,
Be van kötve egy hátasló, egy fakó.
Arra járt ott egy rongyos komisszáros,
Még azt kérdi, hogy a fakó mért sáros!


Arra kérem komisszáros uramat,
Engedje el az én gyenge karomat!
Hajtok hat kost, selyemszőrűt az úrnak,
Csak még egyszer engedjen el szabadnak!


Harmadnapra idehajtom a hat kost,
Arra kérem, zárassa el a károst!
Én majd állok a tömlöc ajtajába,
A káros a komisszár asztalához.
Most hadd mondja kutya világ szemembe,
Hogy mit loptam, ki mit ért a kezembe!

Tiszán túl, Dunán túl, egyedül,
Ott egy csikós ménestűl,
Kispej lova ki van kötve
Szűrkötéllel, pakróc nélkül, gazdástúl.
Kispej lova ki van kötve
Szűrkötéllel, pakróc nélkül, gazdástúl.


Tiszán túl, Dunán túl,
Ott egy juhász nyájastúl.
Ott főzik a jó bárányhúst,
Kés – villával, fakanállal, paprikásan, bográcsba.
Isszák rá a jó veres bort,
A hevesi, a marosi, a kőrösi csobánbúl.

Három éjjel három nap
Nem elég a lábomnak,
Hopp! Hopp!