Fejedelem

Én vagyok a vármegye gulyása,
A gulyámat hét bojtár hajkássza,
Hét bojtárnak vagyok fejedelme,
Úgy tisztelnek: Számadó Kegyelme!


Ha bevágom süvegem tetejét,
Úgy lesem a förgeteg elejét.
Csak úgy lesem az időt alóla,
Még a jég is visszapattog róla!


Még azt mondják, nincs asztalom, székem!
Különb van, mint a bárónak, nékem!
Asztalom a Balaton tópartja,
Eszem-iszom, ahol kedvem tartja!


Ha megfőzöm bográcsos ebédem,
Körül űli hét bojtár cselédem,
Úgy jól lakom fordított kásával,
Mint a goróf csirkepaprikással!

Jó gazdám volt nékem Elek,
Mondta: Fiam, szelj kenyeret,
Szelj kenyeret fattyúgyerek,
Megfőtt már a lebbencsleves!


Ángyomasszony kutyát lopott,
Nékem dudát csináltatott.
Süsse meg kend, ángyomasszony,
Hisz még morog, mikor fúvom!


Jó gazdám volt nékem Balog,
Mondta: Fiam, ne járj gyalog!
Ülj fel a fakó szamárra,
Úgy menjünk el Ágotára!

Megbotlott a fakó szamaram lába,
Sokat leszaladt a nagy Hortobágyra.
Sok szép juhot bárányostúl elhordott,
Acélpatkó a lábáról lehullott.


Az én kedves idesapám uram fakó szamara
bal hátulsó lábán a patkószög de fényes!
Hortobágyi csárdásnak a jánya de kényes!
Vállig érő göndör haja levágva,
Száz forintos selyemkendő a nyakába!
Száz forintos selyemkendő a nyakába,
De szeretnék véle hálni egy ágyba!