Még egy faluba rándulok

Édes mama!
Bejöttem Mártáék elébe, akik 12-kor érkeznek ide és 1/2 2-kor indulnak velem együtt tovább Hédelre. Nagyon örülök, hogy meg lehetett ezt így oldani, és hogy megmutathatom nekik a hegyi vidéket - főleg a gyereknek, aki még olyat nem látott. Gyönyörű fenyőerdők; sok szép utacska - köztük egészen kényelmesek is, szép számmal. Persze padok egyáltalán nincsenek. Én sokszor nem-úton járok, egyenesen nekivágva az irtásoknak, ahol rengeteg sok rovart találok.
Van itt egy Schöckli-jellegű hegy, ugyan annál alacsonyabb, de kb. akkorát kell mászni tetejéig, mint amarra Radegundból. Szép csengésű neve ez: Kozi vrch. Szeretném, ha valamilyen módon a gyereket is fel tudnám oda vitetni. Talán asszonyháton (ha már nem lóháton!). Onnan egészen szép (itt úgy mondják: gyönyörű) kilátás nyílik Liptó megyére, ahol már eléggé fantasztikus alakú, sziklás hegyek mutatkoznak.
A dalgyűjtés, hála a papnak, illetve papoknak - elég szépen halad. Roppantul imponálnak a népnek - ellentétben a tanítókkal - és csakis ennek köszönhető az eredmény: különben a nép nem nyitná a száját énekre. És vonakodásának lélektani oka ez: azt hiszi, hogy szégyent hoz magára, falujára azzal, hogy énekel ilyen "országos gyászban". Nem pedig mintha ő maga csakugyan olyan végtelenül gyászolna. De a papja kedvéért megteszi és méghozzá legvidámabban, kacagva.
Még egy faluba rándulok 20-21-22-re, aztán haza, elég volt a gyűjtésből meg az esőből. Általában véve elég jól ment minden, csak kezdetben volt Hédelen baj a gyűjtés körül. Sok brinzát, ostyepkát, sztrapacskát, harnulát, csucsorietkát és rizikét ettem, és vagy 400 dallamot jegyeztem le. Ez már csak elég! Csók. Béla