Mostan leültömbe egy dolgot mondanék

Mostan leültömbe egy dolgot mondanék,
Dolgom iránt arra igen reáérnék,
Ha a fonó sereg meg nem haragudnék,
Ha a fonó sereg meg nem haragudnék.

Közpéldába szokták a fonók mondani,
Hétfőn, kedden, szerdán sohase jó fonni.
Azon a napokon nem jó matollálni,
Mert az olyan fonal nem szokott megkelni.

Csütörtök éjjelre magyarázat vagyon,
Hogy aki este fon, ördög örül azon.
Rettenetes zörgést támaszt a padláson,
Sok üres orsókot hán bé az ablakon.

Pénteken kenderrel sohase jó bánni,
Ki fon, keze-lába meg fog kucorodni.
Szombaton a guzsalyt úgy el szokták dugni,
Hétfün, kedden, szerdán érje meg keresni.

Ha én az orsómot mindig dúdolgatom,
Orsóm, guzsalyamot korcsomára hordom.
Még a matollám is áruba bocsátom,
Borból szőtt istrángra magam felakasztom.

Ó, álmos Rebeka, ne szunnyodj a padkán,
Jobb volna, farodot riszálnád a rokkán.
De anyád se kapott mint te, az orsócskán,
Aluvásba meghót a száraz padocskán.

Farsang, farsang, de hiába telél,
Hogy én a farsangon férjhez nem meheték.
Elszaggattam harminchárom pártát,
Negyvenhárom szedettes rokolyát,
Mégse láttam a lúgzóba gatyát,
S a gagyába csevegő madárkát.

Ha még egyszer farsangot érhetnék,
Lapiból egy csepszet tennék,
Pénzzel es egy legényt vennék,
Úgy es férjhez mennék.



megkucorodik = összezsugorodik
lapiból = levélből
csepszet = főkötőt