Szerelem a nyavalyám

Édesanyám férjhez adott engemet,
De nem tudja az én bús életemet.
Mert ha tudná, mert ha tudná az én bús életemet,
Éjjel-nappal siratgatna engemet.

Nem szeretem az uramat, nem biz én,
Ha ránézek, keservesen sírok én.
Sírok, anyám, siratom a siratom a lányságom,
Siratom a lánykori boldogságom.
Azt siratom, azt siratom, míg élek a világon,
Mer azt többet soha föl nem találom.

Pince, pince, leszakadt a teteje,
Most találtam egy igaz szeretőre.
De szeretnék, de szeretnék véle hálni egy ágyba,
Fáradtságom hogy ne esne hiába.

Elmégy, rózsám?
El biz én, el biz én.
Itt hagysz engem?
Itt biz én.
Itt hagysz engem?
Itt biz én.

Ha te elmégy,
Én is el, én is el.
Tőled nem maradok el,
Tőled nem maradok el.

Ha te tudnád, amit én,
Milyen beteg vagyok én.
Szerelem a nyavalyám,
Az is rólad ragadt rám.

Hej, ne menj el, ne menj el,
Maradj még itt az éjjel!
Ha te elmész, violám,
Nem lesz többé víg órám.
De ha éjjel vélem hálsz,
Tudom, babám, hogy jól jársz.