Folkrádió

Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék; Én Istenem, rendelj szállást

gyűjtés

előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Szék
vármegye:
Szolnok-Doboka
tájegység:
Észak-Mezőség (Mezőség)
nagytáj:
Erdély

Szöveg:

Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék,
Jaj, de búsan telnek tőled az esték.
Látod babám eljöhetnél egy este,
Meglátnád a bús szívemet lefestve.
S meglátnád a két halovány orcámat.
Érted babám elepeszti a bánat.

El is mennék tihozzátok egy este,
Ha az (j)anyád a kapuba nem lesne.
A te (j)anyád olyan hamis menyeske,
Meghallgatta mit beszéltünk az este.
S a te (j)anyád olyan hamis menyeske,
Meghallgatta mit beszéltünk az este.



***

Én Istenem rendelj szállást,
Meguntam a vándorlást.
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.

De szépen szól a muzsika,
Nekem kedvem még sincs soha.
Muzsikának száraz fája,
De szépen szól a nótája.

Húzzad cigány azt a vígat,
Hogy ne lássak, hogy búsulak.
Húzzad cigány, mer már látom,
Hogy múlik el ifjúságom.

Ne sírj, ne sírj, hiába sírsz,
Levelet is hiába írsz,
/:Mer nem hiszek levelednek
Sem a te csalfa szívednek.:/
Nem híszek én az írásnak,
Sem annak a sok sírásnak.

Megérem még azt az időt,
Sírva jársz el kapum előtt.
Megölöled kapufáját,
Úgy siratod a gazdáját.

Ne sirasd gyöngykoszorúdat,
Kötök én még neked olyat.
Kössed, kössed, kössed rózsám,
Úgy sem leszek többet leány.

Album:

Népdalok Erdélyből. Romániai magyar énekesek és hangszeresek felvételeiből

szerkesztő:
Alföldy Boruss István
kiadó:
Hungaroton
gyártási szám:
SLPX 18174

Mezőségi, kalotaszegi, székelyföldi, gyimesvölgyi csángó és moldvai csángó énekekkel ajándékoz meg bennünket ez a (rádiós felvételeket közrebocsátó) lemez. Olyan énekeseket szólaltat meg, akik művelői évezredes múltunk zenei örökségének, évezredek magyar kultúrájának. Énekstílusuk, a különös húros ötőhangszer, s az árva hegedű hangja, de a mezőségi férfiak énekét kitöltő ­ázsiai torok ereje keleti múltunkat idézi hitelesen, miközben lenyűgöző szépséggel árad az érzelem, a szívről kimondott panasz. ... Nem is lehetett fújni csak ezeket a lassú, szomorú nótákat. Lassan ment az ökör, topogtak a borozdában, az ember ment az eke szarvánál, s eszibe jutott kitudja milyen régi dolog, milyen fájdalmas dolog, aztán csak nekifogott és fújta az eke szarvánál. Csak ezeket a szomorú régi nótákat. Szép volt nagyon. Két hegy között a völgy. Fútta a nótát itt, s a hegy visszavágta, a visszhang visszavágta. Visszacsengett. Mintha ketten fújták volna - így beszélt egyszer elgondolkodva énekeiről az itt szereplő egyik férfi.

Külön lemezt lehetne megtölteni bármelyikőjükkel. Szinte minden műfajban járatosak. Mindennapjaiknak természetes része még az is, ami a magyarországi élő folklórból már kiesett: balladák, halottkísérő keservesek, de apokrif imát is mondanak és tudnak az asszonyok siratózni is. Varrottasokat varrnak, szőnek, s tánc és a zene se hiányzik életükből. Ez a mögöttes gazdag világ, s a megszenvedettség telíti meg élettel, utánozhatatlan színnel énekeiket. Sokféle tudásuk nemcsak az örökségé, inkább a nekünk is példamutató gondolkodásuké, magatartásuké: ... Az én hitemért, az én hordozatomért kínhalált szenvedek, mint Krisztus urunk, de én azt nem vetem el, nem hagyom el, ami az én édesapámtól, édesanyámtól reám maradott. Nem! Sem hitemet, sem hordozatomat, sem nyelvemet - mondta az egyik éneklő csángó asszony, s egy másiknak a siratóba énekelt ilyen mondatot: ... édesapám, ha te tudnád, hova értem én a magyar énekekkel, örömödben újra meghalnál...

Mert ők énekeltek Kodálynak, Kallósnak, Martin Györgynek. Hosszan kanyarogna a sor, ha leírnám, kikkel találkoztak. Csoóri Sándor, Szécsi Margit, Pesovár Ferenc, Püski Sándor, Kósa Ferenc... az egyik mezőségi férfit Illyés Gyulához vittem fel születésnapi ajándéknak, hogy énekelje el: Ha még egyszer húszesztendős lehetnék. A tőle tanult lassú énekkel kísértük Nagy Lászlót végig utolsó földi útján. Énekeltek sokfelé, persze név nélkül, mert féltek. Most is így jelenik meg ez a lemez, éppen a megnevezés kockázata miatt.

Különös ajándék, hogy ezt a lemezt kezünkbe vehetjük.

Csoóri Sándorné Marosi Júlia