Folkrádió

Istenem, Istenem, szerelmes Istenem; A Porondon van egy malom; A kászoni halastó

gyűjtés

előadásmód:
ének
etnikum:
magyar

Szöveg:

Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem.
Hogy kell e világot
Búval eltöltenem.

Búval eltöltenem,
Bánatval viselnem,
Szeretetlen társval,
Egy házba ellennem.

Mikor megölelem,
Karjaim zsibbadnak,
Mikor megcsókolom,
Könnyeim csorognak.

Adta volna Isten,
Ne láttalak volna!
Híredet, nevedet,
Ne hallottam volna!

Esztendőkvel talán
Tovább éltem volna,
Fiatalságom es
Tovább tartott volna.

Így hát az én éltem
Nemigen gyönyörű,
Kát sápadt orcámon
Árkot ás a könnyü.

***

A Porondon van egy malom,
Bánatot őrölnek azon, nyehonye
Nekem is van egy bánatom,
Odaviszem, lejáratom, nyehonye.

Lapi, lapi, cserelapi,
Gyere babám nálunk lakni, nyehonye
Mert, ha nem jössz hezzánk lakni,
Elszárad a cserelapi, nyehonye.

A házunknak négy fala van,
Igyál aki mindened van, nyehonye
Igyál te is, adj nekem is,
Szomjan meg ne haljak én is, nyehonye.

Szeredai hármas határ,
Bolond, aki lányokhoz jár, nyehonye
Mer én menyecskéhez járok,
Derekaljos ágyban hálok, nyehonye.

Szereti a pap a kávét,
De még jobban a szakácsnét, nyehonye
A kávéját nyalogassa,
A szakácsnét csalogassa, nyehonye.

***

A kászoni halastó, de halastó,
Beléestem szekerestől, lovastól.
Jaj, Istenem ki húz ki, engem ki húz ki,
Sajnál e meg engemet valaki?

Kihúzlak én kedves babám, ki, ki, ki,
Nem hagylak a halastóba meghalni.
Eladom a jegykendőm, a karikagyűrűm,
Kiváltom a legkedvesebb szeretőm.

Album:

Népdalok Erdélyből. Romániai magyar énekesek és hangszeresek felvételeiből

szerkesztő:
Alföldy Boruss István
kiadó:
Hungaroton
gyártási szám:
SLPX 18174

Mezőségi, kalotaszegi, székelyföldi, gyimesvölgyi csángó és moldvai csángó énekekkel ajándékoz meg bennünket ez a (rádiós felvételeket közrebocsátó) lemez. Olyan énekeseket szólaltat meg, akik művelői évezredes múltunk zenei örökségének, évezredek magyar kultúrájának. Énekstílusuk, a különös húros ötőhangszer, s az árva hegedű hangja, de a mezőségi férfiak énekét kitöltő ­ázsiai torok ereje keleti múltunkat idézi hitelesen, miközben lenyűgöző szépséggel árad az érzelem, a szívről kimondott panasz. ... Nem is lehetett fújni csak ezeket a lassú, szomorú nótákat. Lassan ment az ökör, topogtak a borozdában, az ember ment az eke szarvánál, s eszibe jutott kitudja milyen régi dolog, milyen fájdalmas dolog, aztán csak nekifogott és fújta az eke szarvánál. Csak ezeket a szomorú régi nótákat. Szép volt nagyon. Két hegy között a völgy. Fútta a nótát itt, s a hegy visszavágta, a visszhang visszavágta. Visszacsengett. Mintha ketten fújták volna - így beszélt egyszer elgondolkodva énekeiről az itt szereplő egyik férfi.

Külön lemezt lehetne megtölteni bármelyikőjükkel. Szinte minden műfajban járatosak. Mindennapjaiknak természetes része még az is, ami a magyarországi élő folklórból már kiesett: balladák, halottkísérő keservesek, de apokrif imát is mondanak és tudnak az asszonyok siratózni is. Varrottasokat varrnak, szőnek, s tánc és a zene se hiányzik életükből. Ez a mögöttes gazdag világ, s a megszenvedettség telíti meg élettel, utánozhatatlan színnel énekeiket. Sokféle tudásuk nemcsak az örökségé, inkább a nekünk is példamutató gondolkodásuké, magatartásuké: ... Az én hitemért, az én hordozatomért kínhalált szenvedek, mint Krisztus urunk, de én azt nem vetem el, nem hagyom el, ami az én édesapámtól, édesanyámtól reám maradott. Nem! Sem hitemet, sem hordozatomat, sem nyelvemet - mondta az egyik éneklő csángó asszony, s egy másiknak a siratóba énekelt ilyen mondatot: ... édesapám, ha te tudnád, hova értem én a magyar énekekkel, örömödben újra meghalnál...

Mert ők énekeltek Kodálynak, Kallósnak, Martin Györgynek. Hosszan kanyarogna a sor, ha leírnám, kikkel találkoztak. Csoóri Sándor, Szécsi Margit, Pesovár Ferenc, Püski Sándor, Kósa Ferenc... az egyik mezőségi férfit Illyés Gyulához vittem fel születésnapi ajándéknak, hogy énekelje el: Ha még egyszer húszesztendős lehetnék. A tőle tanult lassú énekkel kísértük Nagy Lászlót végig utolsó földi útján. Énekeltek sokfelé, persze név nélkül, mert féltek. Most is így jelenik meg ez a lemez, éppen a megnevezés kockázata miatt.

Különös ajándék, hogy ezt a lemezt kezünkbe vehetjük.

Csoóri Sándorné Marosi Júlia