Folkrádió

Szabad a madárnak ágról ágra szállni; Nincs több leány a faluban; Három bokor árva csihány

gyűjtés

előadásmód:
ének
etnikum:
magyar

Szöveg:

Szabad a madárnak ágról-ágra szállni,
Csak nékem nem szabad a lányokhoz járni.
Szabad oda járni, ej-haj, nem szabad ott hálni,
Mer az édesanyja rá szokott vigyázni.

Tövises a rózsa, nem szakítok róla,
Nem szeret a babám, nem tehetek róla.
Rózsafa levelét, ej-haj le kell szakítani,
Nem szeret a babám, el kell felejteni.

***

Nincs több leány a faluban csak három,
Hát a nyáron ki lesz az aratáson?
Piros pántlika lobog a derekán,
Úgy szedi a markot a kaszás után.

Aki legén, jöjjön vélem kaszáni,
Ne csak a lányokhoz tudjon eljárni.
Kötözze (j)a tiszta búzát kévébe,
Ne kérje a csókot Isten nevében.

***

Három bokor árva csihány nőtt az udvaromba,
De sok ügyes barna kislány van a szomszédomba.
Én a szemem, csalfa szemem rá se merem vetni,
Szegény lánynak, gazdag legényt nem szabad szeretni.

Én a tegnap, tegnap este kimentem a ződ erdőbe,
Hallottam egy kakukkmadárt szépen énekelve.
/:Csak még egyszer kakukkmadár, a többit elvárom,
Kit szerettem életembe, nem lehet a párom.:/

Album:

Népdalok Erdélyből. Romániai magyar énekesek és hangszeresek felvételeiből

szerkesztő:
Alföldy Boruss István
kiadó:
Hungaroton
gyártási szám:
SLPX 18174

Mezőségi, kalotaszegi, székelyföldi, gyimesvölgyi csángó és moldvai csángó énekekkel ajándékoz meg bennünket ez a (rádiós felvételeket közrebocsátó) lemez. Olyan énekeseket szólaltat meg, akik művelői évezredes múltunk zenei örökségének, évezredek magyar kultúrájának. Énekstílusuk, a különös húros ötőhangszer, s az árva hegedű hangja, de a mezőségi férfiak énekét kitöltő ­ázsiai torok ereje keleti múltunkat idézi hitelesen, miközben lenyűgöző szépséggel árad az érzelem, a szívről kimondott panasz. ... Nem is lehetett fújni csak ezeket a lassú, szomorú nótákat. Lassan ment az ökör, topogtak a borozdában, az ember ment az eke szarvánál, s eszibe jutott kitudja milyen régi dolog, milyen fájdalmas dolog, aztán csak nekifogott és fújta az eke szarvánál. Csak ezeket a szomorú régi nótákat. Szép volt nagyon. Két hegy között a völgy. Fútta a nótát itt, s a hegy visszavágta, a visszhang visszavágta. Visszacsengett. Mintha ketten fújták volna - így beszélt egyszer elgondolkodva énekeiről az itt szereplő egyik férfi.

Külön lemezt lehetne megtölteni bármelyikőjükkel. Szinte minden műfajban járatosak. Mindennapjaiknak természetes része még az is, ami a magyarországi élő folklórból már kiesett: balladák, halottkísérő keservesek, de apokrif imát is mondanak és tudnak az asszonyok siratózni is. Varrottasokat varrnak, szőnek, s tánc és a zene se hiányzik életükből. Ez a mögöttes gazdag világ, s a megszenvedettség telíti meg élettel, utánozhatatlan színnel énekeiket. Sokféle tudásuk nemcsak az örökségé, inkább a nekünk is példamutató gondolkodásuké, magatartásuké: ... Az én hitemért, az én hordozatomért kínhalált szenvedek, mint Krisztus urunk, de én azt nem vetem el, nem hagyom el, ami az én édesapámtól, édesanyámtól reám maradott. Nem! Sem hitemet, sem hordozatomat, sem nyelvemet - mondta az egyik éneklő csángó asszony, s egy másiknak a siratóba énekelt ilyen mondatot: ... édesapám, ha te tudnád, hova értem én a magyar énekekkel, örömödben újra meghalnál...

Mert ők énekeltek Kodálynak, Kallósnak, Martin Györgynek. Hosszan kanyarogna a sor, ha leírnám, kikkel találkoztak. Csoóri Sándor, Szécsi Margit, Pesovár Ferenc, Püski Sándor, Kósa Ferenc... az egyik mezőségi férfit Illyés Gyulához vittem fel születésnapi ajándéknak, hogy énekelje el: Ha még egyszer húszesztendős lehetnék. A tőle tanult lassú énekkel kísértük Nagy Lászlót végig utolsó földi útján. Énekeltek sokfelé, persze név nélkül, mert féltek. Most is így jelenik meg ez a lemez, éppen a megnevezés kockázata miatt.

Különös ajándék, hogy ezt a lemezt kezünkbe vehetjük.

Csoóri Sándorné Marosi Júlia