Folkrádió

Szép szivárvány koszorúzza az eget; A búzának meg kell érni

gyűjtés

előadó:
Balla Antal
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Jobbágytelke
vármegye:
Maros-Torda
tájegység:
Marosszék (Székelyföld)
nagytáj:
Erdély

Szöveg:

Szép szivárvány koszorúzza az eget,
Egészen kimutattad, hogy nem szeretsz.
Ha nem szeretsz nem tehetek én róla,
Nem lehetek sem tulipán, sem rózsa.

Jaj, de fenn van az a boldog mennyország,
Még onnat is lerepülnék tehozzád.
Megkérdezném, hogy mér akarsz elhagyni
Mikor én még most akarlak szeretni.

Két zsebkendőt adtam neked emlékbe,
Régi babám arról jussak eszembe.
Ha elszakad a zsebkendőm tudd meg azt,
Nem érek én sem több nyarat, sem tavaszt.

Zavaros a Nyárád vize, nem tiszta,
Rávezettem Fakó lovam, nem issza.
Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
Nem vagyok én véled babám szabados.

Életembe csak egyszer voltam boldog,
Akkor is a két szememből könny hullott.
Sírtam azért örömömbe, hogy szeretsz,
Bánatimba, hogy az enyém nem lehetsz.

Úgy elmegyek, mind egy szegény vándorló,
Kinek az élete elveszni való.
Rászállnék egy zöldleveles bokorra,
Fészket raknék, hogy el ne felejts soha.

Édeanyám, de szépen felneveltél,
Mikor engem két karodon rengettél.
Akkor mondtad, jó leszek katonának,
Rabja lettem széles e nagy világnak.

***

A búzának meg kell érni,
Szárazon kell learatni.
Szívemnek meg kell hasadni,
Hogy mindennap újból érik.

Ne menj kislány a tarlóra,
Gyönge vagy még a sarlóra.
Elvágod a gyönge kezed,
Ki süt néked lágy kenyeret.

Az aratást alig várom,
Akkor veszlek el galambom.
Meg is nézem minden reggel,
Sárgult-e a kalász éjjel.

Album:

Népdalok Erdélyből. Romániai magyar énekesek és hangszeresek felvételeiből

szerkesztő:
Alföldy Boruss István
kiadó:
Hungaroton
gyártási szám:
SLPX 18174

Mezőségi, kalotaszegi, székelyföldi, gyimesvölgyi csángó és moldvai csángó énekekkel ajándékoz meg bennünket ez a (rádiós felvételeket közrebocsátó) lemez. Olyan énekeseket szólaltat meg, akik művelői évezredes múltunk zenei örökségének, évezredek magyar kultúrájának. Énekstílusuk, a különös húros ötőhangszer, s az árva hegedű hangja, de a mezőségi férfiak énekét kitöltő ­ázsiai torok ereje keleti múltunkat idézi hitelesen, miközben lenyűgöző szépséggel árad az érzelem, a szívről kimondott panasz. ... Nem is lehetett fújni csak ezeket a lassú, szomorú nótákat. Lassan ment az ökör, topogtak a borozdában, az ember ment az eke szarvánál, s eszibe jutott kitudja milyen régi dolog, milyen fájdalmas dolog, aztán csak nekifogott és fújta az eke szarvánál. Csak ezeket a szomorú régi nótákat. Szép volt nagyon. Két hegy között a völgy. Fútta a nótát itt, s a hegy visszavágta, a visszhang visszavágta. Visszacsengett. Mintha ketten fújták volna - így beszélt egyszer elgondolkodva énekeiről az itt szereplő egyik férfi.

Külön lemezt lehetne megtölteni bármelyikőjükkel. Szinte minden műfajban járatosak. Mindennapjaiknak természetes része még az is, ami a magyarországi élő folklórból már kiesett: balladák, halottkísérő keservesek, de apokrif imát is mondanak és tudnak az asszonyok siratózni is. Varrottasokat varrnak, szőnek, s tánc és a zene se hiányzik életükből. Ez a mögöttes gazdag világ, s a megszenvedettség telíti meg élettel, utánozhatatlan színnel énekeiket. Sokféle tudásuk nemcsak az örökségé, inkább a nekünk is példamutató gondolkodásuké, magatartásuké: ... Az én hitemért, az én hordozatomért kínhalált szenvedek, mint Krisztus urunk, de én azt nem vetem el, nem hagyom el, ami az én édesapámtól, édesanyámtól reám maradott. Nem! Sem hitemet, sem hordozatomat, sem nyelvemet - mondta az egyik éneklő csángó asszony, s egy másiknak a siratóba énekelt ilyen mondatot: ... édesapám, ha te tudnád, hova értem én a magyar énekekkel, örömödben újra meghalnál...

Mert ők énekeltek Kodálynak, Kallósnak, Martin Györgynek. Hosszan kanyarogna a sor, ha leírnám, kikkel találkoztak. Csoóri Sándor, Szécsi Margit, Pesovár Ferenc, Püski Sándor, Kósa Ferenc... az egyik mezőségi férfit Illyés Gyulához vittem fel születésnapi ajándéknak, hogy énekelje el: Ha még egyszer húszesztendős lehetnék. A tőle tanult lassú énekkel kísértük Nagy Lászlót végig utolsó földi útján. Énekeltek sokfelé, persze név nélkül, mert féltek. Most is így jelenik meg ez a lemez, éppen a megnevezés kockázata miatt.

Különös ajándék, hogy ezt a lemezt kezünkbe vehetjük.

Csoóri Sándorné Marosi Júlia