Folkrádió

Kék ibolya ha leszakítanálak; Szürke szamár szomorkodik; Nincs Szentesen olyan asszony

gyűjtés

előadó:
Papp Rókus, Bársony Mihály
előadásmód:
tekerő, klarinét
etnikum:
magyar
település:
Tiszaújfalu
vármegye:
Pest-Pilis-Solt-Kiskun
tájegység:
Kiskunság
nagytáj:
Alföld
gyűjtő:
Sárosi Bálint
felvétel helye:
Tiszaújfalu
felvétel időpontja:
1966

Leírás:

a. Kék ibolya ha leszakítanálak...
b. Szürke szamár szomorkodik...
c. Nincs Szentesen olyan asszony...

Régi stílusú népdalok. Két táncdallam között egy hallgató tekerő-klarinét kettős, illetve tekerős előadásában. A gyűjtő bemondatja a játékosok nevét. Tiszaújfalu (Bács-Kiskun m.) 1966. Papp Rókus tekerőzik, 65 éves; Bársony Mihály klarinétozik, 50 éves. Sárosi Bálint felvétele.
ZTI AP 6741/b, 6742/f és 6741/h

Album:

Hankóczi Gyula: A tekerőlantról. Dalok öt húron című könyvének hangzó melléklete

szerkesztő:
Hankóczi Gyula, Sebő Ferenc
kiadás éve:
2007
gyártási szám:
LAVIK0701

A tekerőlant történetéről nem sok feljegyzés maradt, népi hagyománya sem teljesen ismert. Hogyan és mikor jutott Magyarországra, milyen változásokon ment keresztül, máig sem tisztázott. Népi használatáról - mások mellett - Bartók Béla és Lajtha László is szólt, Tömörkény István, Csanádi Imre és Csoóri Sándor pedig a szépirodalomban is megörökítette. Az 1970-es évek elején a táncházak kedvelt hangszere lett, s azóta bővül játékosainak köre.

A kötet hosszú, kiterjedt vizsgálódás eredményeit tartalmazza tanulmányfüzér formájában. Előbb tájegységenként taglalja a hangszer történetének és néprajzának, zeneiségének kérdéseit, majd Kárpát-medencei, illetve kelet-európai emlékeit és megnyilvánulásait veszi sorba. Térképek, fotók, kották, archív és mai hangfelvételek teszik szemléletesebbé.

Honismereti gyűjtőknek, tanároknak, hangszerjátékosoknak, hazai és külföldi kutatóknak, szakembereknek s általában minden, a magyar hagyományok és a szomszéd népek kultúrája iránt érdeklődőnek jó szívvel ajánlható.

Az 1970-es évek elején, Magyarországon is, Európában is feltűnő figyelem fordult a népi hangszerek, s közöttük a tekerőlant felé. Akkoriban kezdődött e témában való kutatásunk, s többnyire egymagunk, olykor társaságban, kezdtük bebarangolni az Alföld változatos vidékeit.

A ­70-es, ­80-as évek fordulóján születtek első, e zeneszerszámról írott kézirataink, majd jelentek meg pár év után, köztük az alább következő első három fejezet. Ugyanabból az időszakból való az egyetemi doktori értekezésünk, amelynek két fejezete németül, néhány része pedig angolul látott napvilágot. Nem készült el viszont a Tisztántúl tekerőiről tervezett munkánk, mert akkoriban új adatokkal nem nagyon rendelkeztünk, a régieket ismételgetni meg nem lett volna értelme.

Napjainkra, a 2000-es évek kezdetére, a hangszer iránti érdeklődés (a szélesebb értelemben vett közönség körében) nem nőtt ugyan, a tekerőlantosok tábora viszont (a szűkebb értelemben vett publikum) gyarapszik. Az ország különböző helyein működnek a tekerőzést tanító iskolák és alkalmilag szervezett táborok,...



A hangfelvételeket Németh István digitalizálta.

Kapcsolódó oldal