Folkrádió

Erika nótái

előadó:
Demeter Erika, Orza Calin, Gázsa zenekar
előadásmód:
ének, hegedű, brácsa, bőgő
etnikum:
cigány
település:
Őrkő
vármegye:
Háromszék
tájegység:
Sepsiszék (Háromszék, Székelyföld)
nagytáj:
Erdély
felvétel helye:
Budapest, Etnofon Hangstúdió
felvétel időpontja:
2008

Szöveg:

Télbe ki látott egy fecskét
Fekete lábú menyecskét
Fekete lábát a patakvízbe mossa
Hideg a víz, kikapdossa

Kimentem az új piacra
Ráléptem egy papírosra
Papírosról ötszázasra
Fáj a szívem a csinosra

***

Fekete vagy mint a korom
Azért nem lettél sógorom
Ha sógorom lettél vóna
Házasember lettél vóna

Ha sógorom nem vónál
Egyszer-másszor jó vónál
Szomorítson meg az lsten
Mikor semmi bajod sincsen
Szomorítson meg a halál
Mikor jókedvedben talál

***

Szalad a nyúl a szántásba
Annyít adok én magára, sáj ná ná...
Ha egyszer én megvadulok
Csórót szekérszámra hozok, sáj ná ná...

Szerencsétlen vót az óra
Mivel kimentem az útra, sáj ná ná...
Nem hiszitek beteg vagyok
Meghiszitek ha meghalok, sáj ná ná...

Úgy elmegyek meglássátok
Soha hírem se haljátok, sáj ná ná...
Sír a szemem mind a kettő
Hull a könnyem mind az eső, sáj ná ná...

Alacsony a cipőm sarka
De jó járás esik rajta, sáj ná ná....
Annyit adok én magára
Mint a cipőm járására, sáj ná ná...

***

Vettem neki kalapot, kalapot a fejibe
Kalapot a fejibe, hegedűt a kezibe
jaj, jaj, jaj meghalok, ha tőled elmaradok ...áj ná ná
kalap van a fejibe, sétabot a kezibe

Album:

Őrkőiek Budapesten. Háromszéki cigányzene

szerkesztő:
Papp István "Gázsa", Orza Călin
kiadó:
Etnofon
kiadás éve:
2008
gyártási szám:
EDR-CD 093

Gázsa zenekar:
Papp István Gázsa - hegedű, ének
Árendás Péter - brácsa, ének
Liber Róbert - bőgő

Demeter Erika - ének, bufa
Pál István Szalonna - hegedű

Bobár Zoltán Boby - harmonika
Csávás Attila - szaxofon
Jánó Tibor - ének, csujogatás, szájbőgő
Makó Péter - tárogató
Orza Calin - ének, szájbőgő, csujogatás

Mocsel Ágnes - ének, bufa, csujogatás
Mocsel Lajos - ének, bufa, csujogatás, szájbőgő
Mocsel Antal - ének, bufa, szájbőgő, kurjongatások, tánccsapások
Mocsel Piroska - ének, bufa, csujogatás
Dima Jenő - harmonika, szájbőgő

Idézet a kísérőfüzetből:

Elindultak a cigányok a bálba,
Egynek sem volt odavaló ruhája...

Nos, valóban elindultak az őrkőiek, de ezúttal nem a bálba, ahogy a közismert nótájuk mondja, hanem a budapesti Etnofon Hangstúdióba, ahol különleges tudásuk és tehetségük, na meg régi ismeretségünk-barátságunk okán rögzítésre kerülhetett énekes hagyományuk néhány sziporkázó darabja.

Nagy utazás volt ez számukra, mert életükben először álltak úgy mikrofon elé, hogy tudták: nagyapáik dalait, épp általuk megszólaltatva, ezúttal valóban időtállóvá teszi ez a felvétel, megörökítve azokat majdani unokáik számára is.

A székelyföldi Sepsiszentgyörgyről, az Őrkő hegy alatti több ezres cigánytelep közeléből érkezett énekes, muzsikus vendégek név szerint: Mocsel Lajos „Öcsi és felesége Mocsel Ágnes „Nusi, Mocsel Antal „Rémusz és párja Mocsel Piroska, valamint Dima Jenő zenész - hasonlóan szüleikhez és elterjedt rokonságukhoz - már nem beszélik a cigány nyelvet, hanem környezetük nyelvét használják, magukat pedig - talán éppen ezért - magyar cigánynak tartják.

Telepükön majd mindenki tud énekelni, idősek és gyerekek egyaránt, az utóbbiakat sokszor éppen az utcán lehet rajtakapni egy-egy rögtönzött ének- és táncverseny lüktető hangulatában. Énektudásuk a keservesektől az öreges cigányosokon át a táncnótákig mindent felölel. Érdekes, hogy az őrkőiek nem használják, nem ismerik a csingerálás kifejezést, hanem táncuk jelölésére a cigányos szóval utalnak.

Sokuk közül is Nusi emelkedik ki a sok-sok szöveges nóta ismeretével, a nyelvtörő pergetőivel és felejthetetlen hangszínével. Öcsi, hű társa az éneklésben, de leginkább a nagy ügyességet és hosszan kitartó szuflát igénylő szájbőgőzésnek a mestere. Rémusz híres táncos, emellett szívesen énekel, de legszívesebben falakat remegtető nagyokat kurjantgat. Vicceivel, aranyköpéseivel pedig mindvégig gondoskodott a felvétel ideje alatt alaposan próbára tett „természetes jókedvről, spontaneitásról, alkotói fantáziáról. Felesége, Piroska halk szavú kísérője, csendesebb ellenpontja volt a többiek harsány dalolásának. Jenő zenészként a harmonikát gyötri-öleli előszeretettel, virtuóz módon, de kérésünkre letéve a hangszert, ő is beállt szájbőgőzni, pergetni a közös bufázásba.

Mi is az a bufa? A válasz, távolabbról megközelítve: az őrkőiek életében mindennaposak még a táncalkalmak. Egymáshoz ellátogatva - ha gyász vagy egyéb dolog nem akadályozza - gyakran kerekedik kedvük a közös dalolásra és táncolásra. Főleg a fiatalabbak mutogatják előszeretettel innen-onnan ellesett legújabb figuráikat, fergeteges csapásaikat. A telepen lakó muzsikusok megfogadása nem olcsó mulatság - bár egy egész zenekarra való kitelne belőlük -, ezért még a tehetősebbek is leginkább gépzenére mulatnak. Muzsikust ők is csak keresztelő vagy lakodalom esetén hívnak. Nos, ha még gépzenére sem telik, vagy ha már azt is megunták, előkerülnek az énekesek emlékezetéből a tánc alá való nóták. Ezeket a jelenlévők tehetségük szerint kísérik, ki csuklást imitálva, ki „prüszkölve, ki „buffogva, szájbőgőzve vagy egyéb, leírhatatlan módon hangosan ritmizálva segítik. Ezek a dalok csak vokális változatban élnek, a zenekarok repertoárjában nem találjuk meg őket.

Felvételünkön hallható a konferálás: „a Bénistékek bufája, amit Öcsi nevezett meg és ő is kezd el énekelni. Később kapcsolódnak hozzá a többiek egyre többen, majd szerre következnek a különböző bufák. Az őrkőiek mai napig számon tartják családjaik közösségét, a távolabbi vérrokoni szálakat is. A közös származási tudat erősíti bennük az összetartozást. A több családból álló nemzetséget egyik kiemelkedő férfitagjáról, annak nevéről, csúfnevéről nevezik el. Rémuszék például a Rémusz édesapja csúfnevéről, Sádé-ról elnevezett nemzetségnek a tagjai.

A nemzetségeknek, különösen, ha jó táncosok, énekesek kerültek ki soraik közül, megvan a jellegzetes tánc alá való nótájuk, a maguk bufája! Így tehát a Bénistékek bufája annyit tesz, mint - őrkőiesen túlragozva - a Béni nemzetség bufája.

lsmeretesek még más nemzetségek bufái is, például a szotyori (Szotyor egy közeli falu) Gecző nemzetség bufája.

A bufák mellett a felvételen még keservest, énekelt lassú és sebes cigányosokat hallhatunk előadásukban, illetve egy zenei különlegességet is, a harmonikás jóvoltából. Az őrkőiek a keserveseket leggyakrabban virrasztóban, halott mellett éneklik csoportosan, nők és férfiak vegyesen. Amint Piroska magyarázta egy alkalommal, „olyan sajnosan kell ezeket énekelni.

Eredetileg két harmonikást is vártunk Őrkőről a stúdióba, Jenő édesapja azonban nem vállalta a hosszú utazást, így a két harmonikával játszott összeállítás felvétele kérdésessé vált. Ámde a technika lehetőségeinek és Jenő nem várt alkalmazkodó képességének köszönhetően végül mégiscsak megvalósult. Először Jenő feljátszotta a dallamot majd - és ekkor jött számára a legnehezebb - kapott egy „fülest (fejhallgatót), s a korábbi játékát erősen figyelve, rájátszotta a kíséretet is. Hihetetlen, de már a második alkalommal végleges rögzítésre méltóan tudott muzsikálni! A sors akarata, hogy ő, aki első találkozásunk alkalmával így mutatkozott be nekem: „Ajánlkoztunk-e egymásnak? Jenő vagyok, a szimpla harmonikás, most mégis dupla szereposztásban hallható.

A vendégekkel együtt a felvételen hallható még Jánó Tibor és Demeter Erika, valamint jómagam. Az évek hosszú során át kialakult közeli barátságunk jegyében, az őrkőiektől tanult dalokat, táncokat, a mulatozás „mesterfogásait, de legfőképp - Rémuszt idézve - az érzületet próbáltuk közösen is megszólaltatni.

A „házigazda budapesti muzsikusok, Gázsáék pedig már réges-rég ismerik és tudják, mi kell ahhoz, hogy az említett érzület meglegyen. A kommandói Cigányfolklór Tábor, valamint a különböző magyarországi kiruccanások nemegyszer adtak lehetőséget számukra az őrkőiekkel való közös muzsikálásra, éneklésre, mulatozásra.

Ezen élményeink felejthetetlen hangulatát igyekeztünk megidézni ezzel a felvétellel. Köszönet érte Kiss Ferinek.

Adjatok egy szalmaszálat
Hogy Fújjam fel ezt a házat!

Orza Călin

Kapcsolódó oldalak