Folkrádió

Lassú cigányos

előadó:
Gázsa zenekar, Pál István Szalonna, Mocsel Ágnes, Mocsel Lajos, Mocsel Antal, Mocsel Piroska, Dima Jenő, Demeter Erika, Jánó Tibor, Orza Calin
előadásmód:
hegedű, hegedű, brácsa, bőgő, ének, szájbőgő
etnikum:
cigány
település:
Őrkő
vármegye:
Háromszék
tájegység:
Sepsiszék (Háromszék, Székelyföld)
nagytáj:
Erdély
felvétel helye:
Budapest, Etnofon Hangstúdió
felvétel időpontja:
2008

Szöveg:

Menj fel Rózsi, menj fel Rózsi,
a padlásra
Vágj szalonnát, vágj szalonnát,
tedd a zsákba
Vágd apróra, tyuhaj több fér belé
Csak az árát ne tedd belé

Két fekete, két fekete csikó vagyon
Még az éjjel, még az éjjel rámulatok
Rámulatok, tyuhaj nem sajnálom
Úgyes te leszel a párom

Sárga csikó, sárga csikó, selyem nyereg
Nem ül arra, nem ül arra minden gyerek
Csak az ülhet, tyuhaj a nyeregbe
Kinek százas a zsebébe

***

Lassan kocsis a fagyon, a fagyon
Azt se tudom, hol lakik a galambom
Ott lakik a sáros utcába­
Piros rózsa nyílik az ablakába­

Píros rózsa, bazsarózsa most nyílik
A szeretőm lakodalma most folyik
Én is elmegyek a lakodalmára
Megforgatom menyasszonyi ruhában

Piros alma cseng a fán, cseng a fán
Egy pár csókért fáj a szám, fáj a szám
Ezt a csókot, ha megkapnám
Széles ez világ kincséért nem adnám

***

Elindultak a cigányok a bálba
Egynek se vót odavaló ruhája
Egyik cigány azt mondja a másiknak
Ruha nélkül ne menjünk el a bálba

Nálunk felé a leányok úgy élnek
Bótba mennek, szivartubákot vesznek
Béteszik az ügyes legény zsebibe
Úgy csalják ki a szerelmet belőle

Megsárgult a kukorica levele
Nagyságos úr jót tenne, ha elvenne
Azt se bánnám, ha mindennap elverne
Csak a nevem nagyságosné lehetne

***

Most megyen a gumiszekér lefelé
Az én babám most megyen hazafelé
Lábán van a lakkosszárú lakkcsizma
Rásütött a hajnalcsillag sugara

Kis paprika nagy paprika de csípős
Azt hallottam az a leány viselős
S ha viselős viselje a hasába
Mért feküdt a más embernek ágyába

***

Tedd alá, tedd alá, tedd a tepedő alá
Ne tudja a feleséged hova jár
Selyem, selyem, petrezselyem
Lágy a szőröd, mint a selyem
Áj lá lá...

Fa kéne, fa kéne, fa kéne, fa kéne,
Áj lá lá...
Terekbuza, csutika, ueled hálok Jucika
Áj lá lá lá...

Album:

Őrkőiek Budapesten. Háromszéki cigányzene

szerkesztő:
Papp István "Gázsa", Orza Călin
kiadó:
Etnofon
kiadás éve:
2008
gyártási szám:
EDR-CD 093

Gázsa zenekar:
Papp István Gázsa - hegedű, ének
Árendás Péter - brácsa, ének
Liber Róbert - bőgő

Demeter Erika - ének, bufa
Pál István Szalonna - hegedű

Bobár Zoltán Boby - harmonika
Csávás Attila - szaxofon
Jánó Tibor - ének, csujogatás, szájbőgő
Makó Péter - tárogató
Orza Calin - ének, szájbőgő, csujogatás

Mocsel Ágnes - ének, bufa, csujogatás
Mocsel Lajos - ének, bufa, csujogatás, szájbőgő
Mocsel Antal - ének, bufa, szájbőgő, kurjongatások, tánccsapások
Mocsel Piroska - ének, bufa, csujogatás
Dima Jenő - harmonika, szájbőgő

Idézet a kísérőfüzetből:

Elindultak a cigányok a bálba,
Egynek sem volt odavaló ruhája...

Nos, valóban elindultak az őrkőiek, de ezúttal nem a bálba, ahogy a közismert nótájuk mondja, hanem a budapesti Etnofon Hangstúdióba, ahol különleges tudásuk és tehetségük, na meg régi ismeretségünk-barátságunk okán rögzítésre kerülhetett énekes hagyományuk néhány sziporkázó darabja.

Nagy utazás volt ez számukra, mert életükben először álltak úgy mikrofon elé, hogy tudták: nagyapáik dalait, épp általuk megszólaltatva, ezúttal valóban időtállóvá teszi ez a felvétel, megörökítve azokat majdani unokáik számára is.

A székelyföldi Sepsiszentgyörgyről, az Őrkő hegy alatti több ezres cigánytelep közeléből érkezett énekes, muzsikus vendégek név szerint: Mocsel Lajos „Öcsi és felesége Mocsel Ágnes „Nusi, Mocsel Antal „Rémusz és párja Mocsel Piroska, valamint Dima Jenő zenész - hasonlóan szüleikhez és elterjedt rokonságukhoz - már nem beszélik a cigány nyelvet, hanem környezetük nyelvét használják, magukat pedig - talán éppen ezért - magyar cigánynak tartják.

Telepükön majd mindenki tud énekelni, idősek és gyerekek egyaránt, az utóbbiakat sokszor éppen az utcán lehet rajtakapni egy-egy rögtönzött ének- és táncverseny lüktető hangulatában. Énektudásuk a keservesektől az öreges cigányosokon át a táncnótákig mindent felölel. Érdekes, hogy az őrkőiek nem használják, nem ismerik a csingerálás kifejezést, hanem táncuk jelölésére a cigányos szóval utalnak.

Sokuk közül is Nusi emelkedik ki a sok-sok szöveges nóta ismeretével, a nyelvtörő pergetőivel és felejthetetlen hangszínével. Öcsi, hű társa az éneklésben, de leginkább a nagy ügyességet és hosszan kitartó szuflát igénylő szájbőgőzésnek a mestere. Rémusz híres táncos, emellett szívesen énekel, de legszívesebben falakat remegtető nagyokat kurjantgat. Vicceivel, aranyköpéseivel pedig mindvégig gondoskodott a felvétel ideje alatt alaposan próbára tett „természetes jókedvről, spontaneitásról, alkotói fantáziáról. Felesége, Piroska halk szavú kísérője, csendesebb ellenpontja volt a többiek harsány dalolásának. Jenő zenészként a harmonikát gyötri-öleli előszeretettel, virtuóz módon, de kérésünkre letéve a hangszert, ő is beállt szájbőgőzni, pergetni a közös bufázásba.

Mi is az a bufa? A válasz, távolabbról megközelítve: az őrkőiek életében mindennaposak még a táncalkalmak. Egymáshoz ellátogatva - ha gyász vagy egyéb dolog nem akadályozza - gyakran kerekedik kedvük a közös dalolásra és táncolásra. Főleg a fiatalabbak mutogatják előszeretettel innen-onnan ellesett legújabb figuráikat, fergeteges csapásaikat. A telepen lakó muzsikusok megfogadása nem olcsó mulatság - bár egy egész zenekarra való kitelne belőlük -, ezért még a tehetősebbek is leginkább gépzenére mulatnak. Muzsikust ők is csak keresztelő vagy lakodalom esetén hívnak. Nos, ha még gépzenére sem telik, vagy ha már azt is megunták, előkerülnek az énekesek emlékezetéből a tánc alá való nóták. Ezeket a jelenlévők tehetségük szerint kísérik, ki csuklást imitálva, ki „prüszkölve, ki „buffogva, szájbőgőzve vagy egyéb, leírhatatlan módon hangosan ritmizálva segítik. Ezek a dalok csak vokális változatban élnek, a zenekarok repertoárjában nem találjuk meg őket.

Felvételünkön hallható a konferálás: „a Bénistékek bufája, amit Öcsi nevezett meg és ő is kezd el énekelni. Később kapcsolódnak hozzá a többiek egyre többen, majd szerre következnek a különböző bufák. Az őrkőiek mai napig számon tartják családjaik közösségét, a távolabbi vérrokoni szálakat is. A közös származási tudat erősíti bennük az összetartozást. A több családból álló nemzetséget egyik kiemelkedő férfitagjáról, annak nevéről, csúfnevéről nevezik el. Rémuszék például a Rémusz édesapja csúfnevéről, Sádé-ról elnevezett nemzetségnek a tagjai.

A nemzetségeknek, különösen, ha jó táncosok, énekesek kerültek ki soraik közül, megvan a jellegzetes tánc alá való nótájuk, a maguk bufája! Így tehát a Bénistékek bufája annyit tesz, mint - őrkőiesen túlragozva - a Béni nemzetség bufája.

lsmeretesek még más nemzetségek bufái is, például a szotyori (Szotyor egy közeli falu) Gecző nemzetség bufája.

A bufák mellett a felvételen még keservest, énekelt lassú és sebes cigányosokat hallhatunk előadásukban, illetve egy zenei különlegességet is, a harmonikás jóvoltából. Az őrkőiek a keserveseket leggyakrabban virrasztóban, halott mellett éneklik csoportosan, nők és férfiak vegyesen. Amint Piroska magyarázta egy alkalommal, „olyan sajnosan kell ezeket énekelni.

Eredetileg két harmonikást is vártunk Őrkőről a stúdióba, Jenő édesapja azonban nem vállalta a hosszú utazást, így a két harmonikával játszott összeállítás felvétele kérdésessé vált. Ámde a technika lehetőségeinek és Jenő nem várt alkalmazkodó képességének köszönhetően végül mégiscsak megvalósult. Először Jenő feljátszotta a dallamot majd - és ekkor jött számára a legnehezebb - kapott egy „fülest (fejhallgatót), s a korábbi játékát erősen figyelve, rájátszotta a kíséretet is. Hihetetlen, de már a második alkalommal végleges rögzítésre méltóan tudott muzsikálni! A sors akarata, hogy ő, aki első találkozásunk alkalmával így mutatkozott be nekem: „Ajánlkoztunk-e egymásnak? Jenő vagyok, a szimpla harmonikás, most mégis dupla szereposztásban hallható.

A vendégekkel együtt a felvételen hallható még Jánó Tibor és Demeter Erika, valamint jómagam. Az évek hosszú során át kialakult közeli barátságunk jegyében, az őrkőiektől tanult dalokat, táncokat, a mulatozás „mesterfogásait, de legfőképp - Rémuszt idézve - az érzületet próbáltuk közösen is megszólaltatni.

A „házigazda budapesti muzsikusok, Gázsáék pedig már réges-rég ismerik és tudják, mi kell ahhoz, hogy az említett érzület meglegyen. A kommandói Cigányfolklór Tábor, valamint a különböző magyarországi kiruccanások nemegyszer adtak lehetőséget számukra az őrkőiekkel való közös muzsikálásra, éneklésre, mulatozásra.

Ezen élményeink felejthetetlen hangulatát igyekeztünk megidézni ezzel a felvétellel. Köszönet érte Kiss Ferinek.

Adjatok egy szalmaszálat
Hogy Fújjam fel ezt a házat!

Orza Călin

Kapcsolódó oldalak