Folkrádió

Dozmati regösének

előadó:
Dsupin Pál, Sáringer Kálmán, Berecz András, Agócs Gergely, Szabó Zoltán
előadásmód:
ének, duda
műfaj:
regösének
etnikum:
magyar
település:
Dozmat
vármegye:
Vas
tájegység:
Észak-Dunántúl
nagytáj:
Dunántúl

Szöveg:

Ahol keletkezik egy ékes nagy út,
Amellett keletkezik egy halastó-állás,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Az is felfogá az apró sásocskát,
Arra is rászokik csodafiú-szarvas,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Noha kimennél uram, Szent
István király vadászni,
madarászni,
De ha nem találnál sem vadat,
sem madarat,
Hanem csak találnál csodafiú-szarvast,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Ne séss, ne séss (siess) uram,
Szent István király az én
halálomra,
Én sem vagyok vadlövő vadad,
Hanem én is vagyok az
Atyaistentől hozzád követ,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Homlokomon vagyon felkelő fényes nap,
Oldalamon vagyon árdeli szép hold,
Jobb vesémen vannak az égi csillagok,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Szarvam vagyon, ezer vagyon,
Szarvam hegyén vannak
Százezer sövények,
Gyulasztlan gyulasztnak,
Oltatlan alusznak,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Adja meg az Isten,
Hogy még sok esztendőket
megérhessünk,
De ne búval, bánattal,
Hanem víg örömnapokkal
Dicsérjük a Jézust.

Album:

Ég felettünk, ég alattunk. Magyar dudazene

szerkesztő:
Juhász Zoltán
kiadó:
A bt.
kiadás éve:
2000
gyártási szám:
A BT. 007

Közreműködik:
Pál István - duda (2a, b, 13a), ének (2b, 12, 13b)
Dsupin Pál - duda 1, 2b, 5, 13a), furulya (4, 6), ének (13b)
Istvánfi Balázs - duda (2b, 11, 13a), ének (1, 13b)
Juhász Zoltán - duda (2b, 3, 7, 9, 13a, b), furulya (4, 6, 12), ének (1)
Sáringer Kálmán - furulya (4, 6), ének (1)
Koncz Gergely - hegedű (3)
Fábián Éva, Horváti Kata, Juhász Katalin, Kristály Ágnes - ének (3, 9, 13b)
Fábián Éva és tanítványai: Bényei Csenge, Damásdi Szilvia, Komáromi Bori, Kosztik Anett, Tóth Bernadett, Strasser Anett, Vagyoczky Györgyi - ének (8)
Berecz András - ének (1, 3, 6)
Agócs Gergely - ének (1, 3, 10, 13b), furulya (12)
Szabó Zoltán - ének (1)

Hangmérnök: Szalai László
Digitális utómunka: Honéczy Zoltán
Zenei rendező: Kelemen László
Műszaki szerkesztő: Szilasi Marianne
Fordította: Sue Foy
Grafika: Kaszta Mónika

A felvételek a Fonó Budai Zeneházban készültek, 2000-ben.

Mit akarsz – támadt a tüzes fekete bika a juhászra karácsony éjfelén, a keresztúton. – Jó dudás akarok lenni – felelt bátran a juhász. – Az leszel, de a lelked a mienk – mondta az ördög, mert ő volt a tüzes bika, és elment.
Azóta ott szól a duda a legelőn, a lakodalomban, kocsmában és keresztelőn, a törvényt nem ismerő farsangi bálban és a törvény születését ünneplő éjféli misén. Első musicajon az bordó síp, avagy duda is... – írja a krónikás a XVII. század magyarjairól.
Dudazene szól ezen a lemezen is. A hagyomány utolsó képviselője, a 81 éves juhász, Pál István és három tanítványa – Dsupin Pál, Istvánfi Balázs és Juhász Zoltán – szeretné megmutatni, milyen is ez az ördögtől kivívott, mégis az ember szolgálatába állított zene, milyen ez a hangszer, amelynek ősét minden bizonnyal még keletről hoztuk magunkkal.
A magyar duda rokonát fedezhetjük fel a volga-vidéki marik hangszerében, a VI. századtól hazánk földjén élő avarok csontsípjaiban, de a velünk együtt élő erdélyi románok, szlovákok, gorálok, horvátok, szerbek dudáiban is. A mai magyar duda megőrizte keleti ősének kettős sípszárát. Sípjai is ahhoz hasonlóan egynyelves nádsípok. A sípszár egyik ágán, a dallamsípon oktáv terjedelmű hangsor játszható. A másik á g– a kontrasíp – a dallam alaphangját és az attól kvarttal mélyebb kísérőhangot váltogatja. A harmadik szólamot a bordósíp adja, folyamatosan zúgó mély hangjával. Talán mondani sem kell, hogy mindehhez a fából készült duda-szerszámhoz az első bőrtömlőt az ördög kutyájáról nyúzták le a vakmerő régi pásztorok. A dudafejet, a sípszárat a bőrhöz csatlakoztató fatőkét is az ördög faragta először kecskefej formára.
Sajátos a magyar dudán megszólaló zene is – dudanóták, kanász-táncok, motivikus duda-cifrák, pásztornóták, betyárnóták valók dudára. Régi karácsonyi énekeinket is ez a hangszer kísérte a betlehemes játékban és az éjféli misén – dallamukban ezért erős a dudazene hatása. Ugyanezt a duda-hatást érezzük a nyári napforduló ünnepének, a virágos Szent János-napi tűzugrásnak énekeiben, de a téli napfordulót ünneplő dozmati regösének dallamában is.
A tűzugrás szertartása a tűzgyújtással kezdődik (tüzét megrakatja...), majd a három jelkép-virág tűzbe dobásával folytatódik. Virágom, véled elmegyek, virágom, tőleg el sem maradok – éneklik a lányok vetélytársaiknak, a kenyér, a bor és a szerelem virágainak, mintha csak velük égnének el a tűzben. Ezután, a tűz átugrálásakor hangzik el a párosító ének (meggyullandó...), majd a tüzet elhagyó, elaltató, Máriát, bölcsőt, Magyarországot idéző dal. Az utolsó nóta ismét a búzáról és a kenyérről – a Napról és Jézusról – emlékezik meg. Hosszú, mint a szentiváni ének – tartja a mondás, méltán, hiszen maga a rítus is hosszú.
A regösénekben lejátszódó esemény, Szent István és a csodaszarvas találkozása a vízparton éppen a téli napforduló idején játszódik le az égbolton is. A vadászó nyilas, a halastó állásnak megfelelő Vízöntő és a szarvas állatot jelképező Bak jegyei követik egymást ebben az időszakban.
Dudazene nemcsak dudán szólhat – dudásan lehet dalolni, furulyázni, hegedülni is. Sok helyen, ahol a XX. században már nem akadtak dudásra a kutatók, más hangszerek játékmódjában, illetve a dallamokban, az éneklés módjában fedezték fel a dudászenét. A legerősebben a Felföld őrizte meg ezt a régi hagyományt. Mi is ennek a vidéknek a zenéjét mutatjuk be – Pál István és pásztor őseinek nógrádi örökségét, valamint a Szigetköztől Borsodig húzódó vidék régi dudásainak fonográfon, magnetofonszalagon megörökített, általunk újjáélesztett hagyományát.

Juhász Zoltán