Folkrádió

Édesanyám mondta nékem

gyűjtés

előadó:
Kis György Frigyes
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Feketelak
vármegye:
Szolnok-Doboka
tájegység:
Észak-Mezőség (Mezőség)
nagytáj:
Erdély
gyűjtő:
Kallós Zoltán

Szöveg:

Édesanyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem?
De szavára nem hallgattam,
Titkon szeretőt tartottam.
Minek nékem ez a falu,
Ha szívem mindig szomorú,
Minek nékem ez a város,
Ha nem vagyok benne páros,
Minek nékem minden kincs,
Hogyha hű szeretőm nincs?

Hajtsd ki rózsám az ökreket,
Legeltesd meg szegényeket,
Tilalmasba ne hagyd őket,
Mert elveszik a szűredet,
Ha elveszik a szűredet
Mivel takarsz bé engemet?
Van nekem egy cifra subám,
S avval takarlak bé babám.
Van nekem egy cifra subám,
S avval takarlak bé babám.

Ki nem akar búval élni,
Menjen mennyországba lakni,
Csináljon az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.
Csináljon az út szélére,
Ott nem éri semmiféle.
Csináljon az út szélére,
Ott nem éri semmiféle.
Dájdá-dá-dá...

Album:

Kallós Archívum 6. Feketelak. Mezőségi magyar népzene

szerkesztő:
Kallós Zoltán
kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2003
gyártási szám:
FA-212-2

Archív felvételek Andrásfalvy Bertalan, Kallós Zoltán, Martin György, Olsvai Imre, Pesovár Ferenc és Sztanó Pál gyűjtéséből.

Technikai rekonstrukció: Németh István

Részletek a kísérőfüzetből:

A TÁJ ÉS LAKÓI

A Mezőség a Kis- és Nagyszamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos folyók közötti kopár közép-erdélyi dombvidék összefoglaló tájneve. A mintegy 100 román, magyar és szász települést magába foglaló terület a régi Kolozs, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszád, Torda-Aranyos és Maros-Torda megyéknek egymással érintkező vidékein fekszik.

A Mezőség középső részén javarészt vegyes nemzetiségű falvak vannak. Pujon, Feketelak, Buza, Mezőkeszü, Visa, Vajdakamarás, Magyarpalatka, Magyarszovát, stb. Ezt a részt még Tóvidéknek is nevezik.

Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában a következőket írják Feketelakról: Első írásos említése 1329-ből származik. a falut Laak néven említik. 1589-ben Feketelak előnevét állítólag az itt található feketés vizű tó nyomán kapta. Három oldalról elkerített szűk völgyben, részben a dombok oldalaira felfutva találjuk a házakat. A falu közepén az azonos nevű patak fut keresztül. Kezdettől fogva magyarok voltak lakói.

A történelem során több pusztítás érte és tizedelte lakosait. Így 1601-1603 között Básta serege pusztított végig a Mezőségen. Ekkor nem maradt életben több mint 5 lélek a falu lakosságából. Elpusztult az itt felépített nemesi udvarház is. A románok a XVIII. század folyamán kezdenek betelepedni.

A faluban lakók fő foglalkozása elsősorban a földművelés és állattartás. Lakóházaik vert agyagból nádfedéllel készültek.

Wass Albert a Kard és kasza című könyvében így ír a vidékről: Furcsa hajlott hátú dombjait, görbe völgyeit, suhogó nádasait, apró kék vízű tavacskáit, kopár vízmosésos meredélyeit esténként rózsaszínűre festi a lenyugvó nap. Lakói különös magukba néző, hallgatag emberek, kik ott élnek meghúzódva a hajlott hátú dombok gödreiben.

Egy másik változat szerint: egy Fekete Gergely nevezetű vándorló ember telepedett le először erre a helyre. Erről az emberről nevezték el a katlant Feketelaknak. Ugyancsak ő volt az, aki a háza feletti meredek, napos domboldalon beültette a Mezőség első szőlővenyigéjét. Mivel a bor ízletes volt, a gazdája egy zacskó ezüstpénzt adott neki, hogy a domboldalt be tudja ültetni szőlővel. Viszont ennek megmunkálására emberekre volt szükség. Így aztán négy szatmári családot telepítettek ide: a Balla, a Sós, a Kis és a Marha családokat. A falu lakóinak többsége még ma is ezeket a neveket viseli.

A falunak jelenleg 250 lakosa van. Ebből 150 református magyar, a többi román vagy cigány származású. Sok az idős, öregember, s az elhagyott ház. Az öregek kihalnak, a fiatalok városra költöznek a könnyebb megélhetés reményében. Megszűnt a magyar iskola is a faluban, mivel nem volt fiatal házas, aki vállalta volna az otthon maradást, a földdel való küszködést.

Balázs Bécsi Gyöngyi
válaszúti tanítónő