Folkrádió

Madárka, madárka, áraszd meg a vizet / Lúdjaim, lúdjaim

gyűjtés

előadó:
Petrics Istvánné Csobán Anna
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
tájegység:
Moldva
nagytáj:
Moldva és Bukovina
gyűjtő:
Sebő Ferenc
felvétel helye:
Egyházaskozár
felvétel időpontja:
1983. június 18.

Szöveg:

Madárka, madárka,
Áraszd meg a vizet,
Áraszd meg a vizet,
Hogy írjak levelet!

Anyámnak s apámnak,
Régi szeretőmnek,
Anyámnak s apámnak,
Régi szeretőmnek.

S mim meguntam, mim meg
Gyémántkövet nyomni,
Gyémántkövet nyomni,
Vasgilincsen lenni.

S mim meguntam, mim meg
Vadgalamb szóllását,
Vadgalamb szóllását,
Nagy erdő zúgását!

Nagy erdő zúgását,
Puska ropogását,
Nagy erdő zúgását,
Puska ropogását.

Madárka, madárka,
Áraszd meg a vizet,
Áraszd meg a vizet,
Hogy írjak levelet.

Anyámnak s apámnak,
Szűbeli mátkámnak,
Hogy tudják meg ők es,
Kinek adtak éngem.

Kinek adtak éngem:
Nagy hegyi tolvajnak!
Nagy hegyi tolvajnak,
Lovas katonának!

***

Lúdjaim, lúdjaim, szép fejér lúdjaim!
Lúdjaim, lúdjaim, szép fejér lúdjaim,
Tizenketten vagytok, s mind fejérek vagytok,
Tizenketten vagytok, s mind fejérek vagytok.

Messze felrepültök, messze is elláttok,
Messze felrepültök, messze is elláttok,
Nem láttátok-e tü s az én édesemet?
Nem láttátok-e tü s az én édesemet?

- De láttuk, vaj láttuk, ződ rózsamezőbe,
Nyugszik vala délre, félkönyökre dőlve,
Szedi vala rózsát s várja vala magát,
Szedi vala rózsát s várja vala magát.

Keresztül kell menni tizenkét havason,
Tizenkét havasnak (a) kellős közepibe,
Kellős közepibe s egy jegenyefácska,
S arra reaszállott harminchárom páva.

Ki kékbe, ki ződbe, ki tiszta veresbe,
Csak az én édesem tiszta fetekébe,
Ki kékbe, ki ződbe, ki tiszta veresbe,
csak az én édesem tiszta fetekébe.

Album:

Moldvai csángók Magyarországon. Magyar népzene

szerkesztő:
Sebő Ferenc
kiadó:
Hungaroton
kiadás éve:
1987
gyártási szám:
SLPX 18096

Előadók:
Gyurka Mihályné Jankó Mária (szül. 1920 Magyarfalu, Gajcsána község) - ének (A1, 6; B2, 3. a, c, d, 4, 7)
Gyurka Raffaelné Jankó Rozália (szül. 1918 Magyarfalu, Gajcsána község) - ének (A3)
Petrics Istvánné Csobán Anna (szül. 1923 Magyarfalu, Gajcsána község) - ének (A4)
Benke Jánosné Benedek Róza (szül. 1906 Gyoszény) - ének (B6)
Gusa Pál (szül. 1909 Magyarfalu, Gajcsána község) - furulya (A2, 5; B3.b, e, 5), mese (B1)

A Keleti Kárpátokon túl, így a középkori országhatárokon is kívül élő moldvai magyarok, a csángók, a magyar nyelvterület legkeletebbre szakadt szigete egyedülállóan értékes műveltséget őrzött meg számunkra. Az idegen hatalom alatt, saját értelmiség, iskola és papság nélkül élő moldvai magyarokról a történelem során többször és hosszan megfeledkeztek, pedig - hogy csak az újkoriak közül említsünk néhány nevet - Bandinus a XVII. század közepén, a kényszerű számkivetést kihasználó Zöld Péter a XVIII. század végén, és Petrás Incze János, klézsei pap, az első népdalgyűjtők egyike, a múlt század közepén küldött részletes jelentést róluk. Népzenéjüket Domokos Pál Péter kutatta fel elsőnek 1929-ben, és ezzel új népzenei stílusterületet csatolt ahhoz a négyhez, melyre Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzenét felosztotta.
1941 és 1950 között Magyarország és Románia több megállapodása alapján minden bukovinai magyar hazatelepült, mintegy 14 000 lélek. Ehhez csatlakozott a 120 000-re becsült moldvai magyarok közül is ezer a Pusztina, Lécped, Klézse, Gyoszény, Lábnik, Gajcsána és Lujzikalagor nevű falvakból. A hazatérőket a kormány először Dél-Bácskában telepítette le a szerb dobrovojácok házaiba, de a háború vége már a Dunántúlon szétszórva érte őket. 1945-46-ban azokat a házakat osztották ki nekik, melyekből a németeket kitelepítették, így kerültek Tolna megye völgységi járásába és Baranya északi részébe. A csángók, Egyházaskozáron, Szárászon és Mekényesen kaptak új házat. A felsorolt északbaranyai falvakba több jó hangú és nagy tudású nótafa is került, akiknek anyagát azóta immár többen is kutatták Domokos Pál Péterrel együtt, aki idehaza is nagy munkát végzett körükben.
A csángó népzene felfedezésének igen nagy értéket ad az a tény, hogy náluk még megfigyelhető volt az ember megvigasztalásában, lelki szükségleteinek kielégítésében a népdal és -zene szerepe. Nem véletlen, hogy ki milyen dalt énekel, ki melyik balladát ismeri. A dal - nevezzük azt lírai dalnak, keservesnek, balladának vagy bujdosó éneknek - mindig valami szóban kifejezhetetlen, bonyolult belső érzésvilágnak, ember és ember közti kapcsolatnak, csak a művészet erejével feloldható belső feszültségnek, indulatnak vagy nyomasztó bánatnak a megfogalmazása, hagyományos, többszörösen elrejtett hasonlatokkal, érzékeletes képekkel. Az a műveltség és életforma, mely otthon Moldvában gazdag hagyományú népköltészetet éltetett, megváltozott, és elmaradt a hazatelepítettek új környezetében, sok tekintetben idegen világában. Az utóbbi évek gyors társadalmi változásai idahaza is elapasztották e műveltség megnyilvánulási lehetőségeit, régebbi formái pedig gyorsan kopnak és felejtődnek.
Andrásfalvy Bertalan

A felvételek 1977 és 1984 között készültek. Egyházaskozáron vettük fel 1983. június 18-án Csobán Anna énekeit a saját házában, valamint Gusa Pál furulyajátékát Ládás Józsefék lakásában. Gyurka Raffaelné és Benke Jánosné éneklését a helyszíni munka alkalmával nem sikerült már megfelelő minőségben újra felvenni, ezért ők régebben készült felvételeikkel szerepelnek a lemezen. Benke Jánosné dalait közös svédországi turnénk alkalmával rögzítettem egy szálladobaszobában, Gyurka Raffaelné énekei pedig 1977. március 5-én, Egyházaskozáron készített felvételeimből származnak.
Sebő Ferenc




Gyűjtötte és szerkesztette: Sebő Ferenc
Zenei rendező: Sebő Ferenc
Hangmérnök: Gajdos Ferenc