Folkrádió

S én kimenék küskertembe / Árva az a madár / S ahol én elmegyek

gyűjtés

előadó:
Gyurka Mihályné Jankó Mária
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
tájegység:
Moldva
nagytáj:
Moldva és Bukovina
gyűjtő:
Sebő Ferenc

Szöveg:

(S) Én kimenék küskertembe
Virágom nézni,
Hát leütte z égi harmat
Virágom színét.

Rajta sétál küs gerlice
Sárga lábával,
Sárga lába, ződ a szárnya,
Jaj be gyöngyön járja.

Jer bé hezzám édes szüvem,
Végy arangyalmát,
S nem menek én édes szüvem.
Mert megutáltál.

S nem menek én édes szüvem,
Mert megutáltál,
S én helyembe te magadnak
Mást választottál.

(de) Sem nem szebbet, sem nem jobbat,
De még olyant sem,
Ugyan megnézd édes szüvem,
Kit választottál.

Ugyan megnézd édes szüvem,
Kit választottál!
Tiszta víznek színe alól
Mérget ne igyál.

***

Árva jaz a madár,
Kinek párja nincsen,
S én es árva vagyok,
Jaj de nekem sincsen.

Sír az egyik szemem,
Sírjon a másik es,
Sírjon mind a kettő,
Mint a záporeső.

Atta volna Isten,
(hogy) Ne láttalak volna,
Híredet híremvel
Ne híreszték volna.

S nevedet nevemvel
Ne hallottam volna,
Számos esztendővel
Tovább éltem volna!

S bársonyszínű hajam
Meg sem őszült volna,
Két szép piros arcom
El sem hervadt volna.

Két feteke szemem
Ki sem sírtam volna,
Két feteke szemem
(én) Ki sem írtam volna.

***

S ahol én elmenek,
Még a fák es sírnak,
Szép ződ ágaikról
Ződ levelek hullnak.

Hujjatok, hujjatok,
Rejtsetek el éngem!
Mert az én édeském
Mást szeret, nem éngem.

Szerethetett volna,
Ha szép nem voltam es,
Mert én szerettem őt,
(ha) Szegény legény volt es.

Te fogj el egy úton,
Én es a másikon,
Te fogj el egy úton,
S én es a másikon.

Hol egymást talájjuk,
Egymásnak ne szójjunk,
Senki se gondolja, hogy
Édes egyek vagyunk.

Mük eléltünk volna
Még a jég hátánd es,
Elnyugottunk volna
Kettend egy párnánd es.

Könnyebb kősziklának
Lágy viasszá válni,
Mint két édeskének
Egymástól megválni.

Album:

Moldvai csángók Magyarországon. Magyar népzene

szerkesztő:
Sebő Ferenc
kiadó:
Hungaroton
kiadás éve:
1987
gyártási szám:
SLPX 18096

Előadók:
Gyurka Mihályné Jankó Mária (szül. 1920 Magyarfalu, Gajcsána község) - ének (A1, 6; B2, 3. a, c, d, 4, 7)
Gyurka Raffaelné Jankó Rozália (szül. 1918 Magyarfalu, Gajcsána község) - ének (A3)
Petrics Istvánné Csobán Anna (szül. 1923 Magyarfalu, Gajcsána község) - ének (A4)
Benke Jánosné Benedek Róza (szül. 1906 Gyoszény) - ének (B6)
Gusa Pál (szül. 1909 Magyarfalu, Gajcsána község) - furulya (A2, 5; B3.b, e, 5), mese (B1)

A Keleti Kárpátokon túl, így a középkori országhatárokon is kívül élő moldvai magyarok, a csángók, a magyar nyelvterület legkeletebbre szakadt szigete egyedülállóan értékes műveltséget őrzött meg számunkra. Az idegen hatalom alatt, saját értelmiség, iskola és papság nélkül élő moldvai magyarokról a történelem során többször és hosszan megfeledkeztek, pedig - hogy csak az újkoriak közül említsünk néhány nevet - Bandinus a XVII. század közepén, a kényszerű számkivetést kihasználó Zöld Péter a XVIII. század végén, és Petrás Incze János, klézsei pap, az első népdalgyűjtők egyike, a múlt század közepén küldött részletes jelentést róluk. Népzenéjüket Domokos Pál Péter kutatta fel elsőnek 1929-ben, és ezzel új népzenei stílusterületet csatolt ahhoz a négyhez, melyre Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzenét felosztotta.
1941 és 1950 között Magyarország és Románia több megállapodása alapján minden bukovinai magyar hazatelepült, mintegy 14 000 lélek. Ehhez csatlakozott a 120 000-re becsült moldvai magyarok közül is ezer a Pusztina, Lécped, Klézse, Gyoszény, Lábnik, Gajcsána és Lujzikalagor nevű falvakból. A hazatérőket a kormány először Dél-Bácskában telepítette le a szerb dobrovojácok házaiba, de a háború vége már a Dunántúlon szétszórva érte őket. 1945-46-ban azokat a házakat osztották ki nekik, melyekből a németeket kitelepítették, így kerültek Tolna megye völgységi járásába és Baranya északi részébe. A csángók, Egyházaskozáron, Szárászon és Mekényesen kaptak új házat. A felsorolt északbaranyai falvakba több jó hangú és nagy tudású nótafa is került, akiknek anyagát azóta immár többen is kutatták Domokos Pál Péterrel együtt, aki idehaza is nagy munkát végzett körükben.
A csángó népzene felfedezésének igen nagy értéket ad az a tény, hogy náluk még megfigyelhető volt az ember megvigasztalásában, lelki szükségleteinek kielégítésében a népdal és -zene szerepe. Nem véletlen, hogy ki milyen dalt énekel, ki melyik balladát ismeri. A dal - nevezzük azt lírai dalnak, keservesnek, balladának vagy bujdosó éneknek - mindig valami szóban kifejezhetetlen, bonyolult belső érzésvilágnak, ember és ember közti kapcsolatnak, csak a művészet erejével feloldható belső feszültségnek, indulatnak vagy nyomasztó bánatnak a megfogalmazása, hagyományos, többszörösen elrejtett hasonlatokkal, érzékeletes képekkel. Az a műveltség és életforma, mely otthon Moldvában gazdag hagyományú népköltészetet éltetett, megváltozott, és elmaradt a hazatelepítettek új környezetében, sok tekintetben idegen világában. Az utóbbi évek gyors társadalmi változásai idahaza is elapasztották e műveltség megnyilvánulási lehetőségeit, régebbi formái pedig gyorsan kopnak és felejtődnek.
Andrásfalvy Bertalan

A felvételek 1977 és 1984 között készültek. Egyházaskozáron vettük fel 1983. június 18-án Csobán Anna énekeit a saját házában, valamint Gusa Pál furulyajátékát Ládás Józsefék lakásában. Gyurka Raffaelné és Benke Jánosné éneklését a helyszíni munka alkalmával nem sikerült már megfelelő minőségben újra felvenni, ezért ők régebben készült felvételeikkel szerepelnek a lemezen. Benke Jánosné dalait közös svédországi turnénk alkalmával rögzítettem egy szálladobaszobában, Gyurka Raffaelné énekei pedig 1977. március 5-én, Egyházaskozáron készített felvételeimből származnak.
Sebő Ferenc




Gyűjtötte és szerkesztette: Sebő Ferenc
Zenei rendező: Sebő Ferenc
Hangmérnök: Gajdos Ferenc