Folkrádió

A juhász és a birkái

gyűjtés

előadó:
Gusa Pál
előadásmód:
szöveg, furulya
műfaj:
pakulárnóta
etnikum:
magyar
tájegység:
Moldva
nagytáj:
Moldva és Bukovina
gyűjtő:
Sebő Ferenc
felvétel helye:
Egyházaskozár
felvétel időpontja:
1983. június 18.

Szöveg:

A juhász elindult reggel a gunyhótól a birkáival és hajtogatta a legelőn, legeltek a birkái szépen. Dehát dél fele a juhász álmos lett és befekütt az árokba, s ottmaradt alva. A birkák továbbmentek a legelőn, elértek egy erdőt estefele, és béfeküdtek az erdőbe egy szakadékba. Dehát a juhász éjjel mikor megöbredett, kiugrott az árok partjára, nem tudta, hogy merre keresse a birkákat. Elkeseredett nagyon. Akkor kihúzta a furulyáját a sziju alól, és elkezdte furulyálni a keserves nótáját, én es most elfurulyálom. (a dallam)
Hát erre a furulyahangra megjött a kutyája. Akkor szólt a kutyának, hogy kerítse oda a folkát. A kutya elszaladt, felzavarta a birkákat, megcsendültek a csengők, ... kolomp, kutyaugatás, birkabőgés, szamárbőgés. Odahajtotta a juhász elé, megállította a juhász, hogy megvannak, nem hiányzik még egy birka es. Akkor a juhász elfurulyálta örömnótáját es, én es elfurulyálom. (b dallam)
Kecskék es voltak, azok es ugrándoztak át az árokon, akkor azt mondta a juhász: No kecskék, ha tük es akartok tánculni, akkor nektek es elfurulyálom a kecsketáncot! Még máma es furulyálják sokan! (c dallam)

Album:

Moldvai csángók Magyarországon. Magyar népzene

szerkesztő:
Sebő Ferenc
kiadó:
Hungaroton
kiadás éve:
1987
gyártási szám:
SLPX 18096

Előadók:
Gyurka Mihályné Jankó Mária (szül. 1920 Magyarfalu, Gajcsána község) - ének (A1, 6; B2, 3. a, c, d, 4, 7)
Gyurka Raffaelné Jankó Rozália (szül. 1918 Magyarfalu, Gajcsána község) - ének (A3)
Petrics Istvánné Csobán Anna (szül. 1923 Magyarfalu, Gajcsána község) - ének (A4)
Benke Jánosné Benedek Róza (szül. 1906 Gyoszény) - ének (B6)
Gusa Pál (szül. 1909 Magyarfalu, Gajcsána község) - furulya (A2, 5; B3.b, e, 5), mese (B1)

A Keleti Kárpátokon túl, így a középkori országhatárokon is kívül élő moldvai magyarok, a csángók, a magyar nyelvterület legkeletebbre szakadt szigete egyedülállóan értékes műveltséget őrzött meg számunkra. Az idegen hatalom alatt, saját értelmiség, iskola és papság nélkül élő moldvai magyarokról a történelem során többször és hosszan megfeledkeztek, pedig - hogy csak az újkoriak közül említsünk néhány nevet - Bandinus a XVII. század közepén, a kényszerű számkivetést kihasználó Zöld Péter a XVIII. század végén, és Petrás Incze János, klézsei pap, az első népdalgyűjtők egyike, a múlt század közepén küldött részletes jelentést róluk. Népzenéjüket Domokos Pál Péter kutatta fel elsőnek 1929-ben, és ezzel új népzenei stílusterületet csatolt ahhoz a négyhez, melyre Bartók Béla és Kodály Zoltán a magyar népzenét felosztotta.
1941 és 1950 között Magyarország és Románia több megállapodása alapján minden bukovinai magyar hazatelepült, mintegy 14 000 lélek. Ehhez csatlakozott a 120 000-re becsült moldvai magyarok közül is ezer a Pusztina, Lécped, Klézse, Gyoszény, Lábnik, Gajcsána és Lujzikalagor nevű falvakból. A hazatérőket a kormány először Dél-Bácskában telepítette le a szerb dobrovojácok házaiba, de a háború vége már a Dunántúlon szétszórva érte őket. 1945-46-ban azokat a házakat osztották ki nekik, melyekből a németeket kitelepítették, így kerültek Tolna megye völgységi járásába és Baranya északi részébe. A csángók, Egyházaskozáron, Szárászon és Mekényesen kaptak új házat. A felsorolt északbaranyai falvakba több jó hangú és nagy tudású nótafa is került, akiknek anyagát azóta immár többen is kutatták Domokos Pál Péterrel együtt, aki idehaza is nagy munkát végzett körükben.
A csángó népzene felfedezésének igen nagy értéket ad az a tény, hogy náluk még megfigyelhető volt az ember megvigasztalásában, lelki szükségleteinek kielégítésében a népdal és -zene szerepe. Nem véletlen, hogy ki milyen dalt énekel, ki melyik balladát ismeri. A dal - nevezzük azt lírai dalnak, keservesnek, balladának vagy bujdosó éneknek - mindig valami szóban kifejezhetetlen, bonyolult belső érzésvilágnak, ember és ember közti kapcsolatnak, csak a művészet erejével feloldható belső feszültségnek, indulatnak vagy nyomasztó bánatnak a megfogalmazása, hagyományos, többszörösen elrejtett hasonlatokkal, érzékeletes képekkel. Az a műveltség és életforma, mely otthon Moldvában gazdag hagyományú népköltészetet éltetett, megváltozott, és elmaradt a hazatelepítettek új környezetében, sok tekintetben idegen világában. Az utóbbi évek gyors társadalmi változásai idahaza is elapasztották e műveltség megnyilvánulási lehetőségeit, régebbi formái pedig gyorsan kopnak és felejtődnek.
Andrásfalvy Bertalan

A felvételek 1977 és 1984 között készültek. Egyházaskozáron vettük fel 1983. június 18-án Csobán Anna énekeit a saját házában, valamint Gusa Pál furulyajátékát Ládás Józsefék lakásában. Gyurka Raffaelné és Benke Jánosné éneklését a helyszíni munka alkalmával nem sikerült már megfelelő minőségben újra felvenni, ezért ők régebben készült felvételeikkel szerepelnek a lemezen. Benke Jánosné dalait közös svédországi turnénk alkalmával rögzítettem egy szálladobaszobában, Gyurka Raffaelné énekei pedig 1977. március 5-én, Egyházaskozáron készített felvételeimből származnak.
Sebő Ferenc




Gyűjtötte és szerkesztette: Sebő Ferenc
Zenei rendező: Sebő Ferenc
Hangmérnök: Gajdos Ferenc