Folkrádió

Addig innék, még a fogam ki nem ázna

gyűjtés

előadó:
György Imre
előadásmód:
ének, hegedű
műfaj:
tréfás halottbúcsúztató
etnikum:
magyar
település:
Völgyes
vármegye:
Bács-Bodrog
tájegység:
Dél-Bácska (Bácska, Dél-Alföld)
nagytáj:
Alföld
gyűjtő:
Varga Attila
felvétel időpontja:
1992

Szöveg:

Nem bánnám, ha egy mélységes pince fenekére leeshetnék,
Háromszázhatvanhat akós hordó csapja alá feküdhetnék!
Addig innék, még a fogam ki nem ázna,
Még bennem a szőlő magja ki nem csírázna!
Akkor is fokhagymás kolbászból legyen fölöttem az égő gyertya,
Száz tizenhat éves kislány mondja el felettem a rekviedelmet!

mert Nem maradunk mindig a földbe,
a Bor se marad mindig üvegben!
Megáztatja az az én torkom,
Amitől egyesülni fog gyomrom!

Életemnek végóráját töltöm a kocsmába,
Az angyalok onnan visznek fényes menyországba.
Az angyalok is azt mondják odafönn az égben,
- Uram, ezt a jó borivót vegye kegyelembe!

Leírás:

Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok 3. kötet 359. oldal 155. dal

Tréfás halottbúcsúztató. Különböző mulatságokon énekelték (lakodalomban, névnapokon, disznótorokon, farsangkor), „mikó bëszeszőltek, oszt mán jó álltak”. A búcsúztató két részből áll: tréfás hagyatkozás és egy bordal, melyben a 12. századi vágánsköltészet egyik képviselőjének, az Archipoeta gúnynéven ismert középfelnémet költő népszerű latin versének (Meum est propositum in taberna mori) magyar változatára ismerünk. Ez a magyar néphagyományban is népszerű különféle dallamokon. A dallam három részből áll: első része moll-hexachord 5 és 1 zárlatokkal, majd 2 1 zárlatos résszel folytatódik. Az utolsó rész az olájos néven ismert kanásztáncdallam, ezen szólal meg az Archipoeta kései magyar utóda (az Életemnek végóráját kezdetű résztől).

Album:

Vajdasági magyar népzene

szerkesztő:
Németh István
kiadás éve:
2011

Virtuális album a Folkszemle vajdasági magyar népzenéről szóló fejezetéhez. Bodor Anikó Vajdasági magyar népzene I-IV. kötetei alapján válogatta: Németh István