Folkrádió

A búcsúzóké

előadó:
Herczku Ágnes, Pál István Szalonna, Gombai Tamás, Mester László Pintyő, Szabó Csobán Gergő, Szabó Dániel
előadásmód:
ének, hegedű, brácsa, bőgő, cimbalom
műfaj:
keserves, ritka magyar
etnikum:
magyar
település:
Felsőtök, Bonchida
vármegye:
Kolozs
tájegység:
Kis-Szamos melléke (Felső-Szamos-vidék)
nagytáj:
Erdély

Szöveg:

Töltik az erdei utat,
töltik az erdei utat
Viszik a magyar fiúkat, hajaha
Viszik viszik szegényeket,
szegény magyar legényeket
Még az ég is sír felettek, hajaha
Viszik viszik szegényeket
szegény magyar legényeket, hajaha

Állj meg rózsám, kérdjelek meg,
állj meg rózsám kérdjelek meg
Ha elvisznek hol kaplak meg,
ha elvisznek hol kaplak meg?
Galícia közepébe, Galícia közepébe
Van egy kaszárnya építve, hajaha
Rózsa nyílik, szegfű hajlik,
rózsa nyílik, szegfű hajlik
S az én rózsám szava hallik, hajaha.

Mi haszna, ha szava hallik,
mi haszna ha szava hallik
Ha Erdélyben nem lakhatik, hajaha!
Galícia hetven posta, Galícia hetven posta
S a levelem nem ér oda, hajaha

***

Úgy elmegyek meglássátok,
soha hírem nem halljátok
Se híremet, se nevemet,
felejtsetek el engemet
Mikor hírem meghalljátok,
gyászlevelem olvassátok.

Akkor jussak eszetekbe,
mikor levél kezetekbe
Akkor se jussak egyébről,
csak az igaz szeretetről!

Elosztották a bánatot,
ott se voltam mégis jutott
Ha még egyszer elosztanák,
talán mind is nekem adnák.

Úgy elmennék, ha mehetnék,
ha magamban szabad lennék
Szabad madár vagy te rózsám,
mégis ritkán jársz el hozzám.
Úgy elmennék a bú elől,
ha a bú nem menne elől.

Album:

Tüzet viszek

szerkesztő:
Herczku Ágnes
kiadó:
Fonó Budai Zeneház
kiadás éve:
2011
gyártási szám:
FA-274-2

„Tüzet viszek, lángot viszek...” – kezdi a gyerekkorunkból jól ismert mondóka. Ezen a lemezen a tűz az eltűnőben lévő paraszti hagyomány képviselőinek kultúráját, tudását, szellemi, emberi értékeit; az őket felvételeken megőrző és továbbadó kutatók elhivatottságát és a magyar népzene iránti szerelmét, valamint az ebből a kincsből táplálkozó zenészek és alkotók műveinek elemi erejét és inspirációját szimbolizálja.

Általánosságban pedig azt a „valamit”, ami szemmel nem látható, belülről hajtja az embert és egyre csak viszi, mind tovább és tovább.

Vendégeim a hagyományt még megélő Nagy Öregek közül két erdélyi asszony, a 87 éves Maneszes „Láli” Józsefné Tóth Mariska és a 80 éves András Erzsi „Erdei”, akik 2011-ben megkapták a „Népművészet Mesterei” kitüntetést. Az utánunk jövő generációt a debreceni 11 éves pacsirta, Fekete Boglárka képviseli. A kíséretet pedig olyan fantasztikus zenészek játsszák, akiknek az elhivatottsága, stílusa, hangszertudása, hol rajongással tölt el, hol pedig csendes alázatra int...

Velük úgy éltetem tovább ezt a tüzet, ahogy ezt a maguk természetességével a régiek is tették: erős gyökerekből táplálkozva – nyitottan az újra. (Herczku Ágnes)

Közreműködik:

András Erzsi „Erdei” - szöveg, ének (8,9)
Fekete Boglárka - ének (2,6)
Maneszes „Láli” Józsefné - ének (5)

Gombai Tamás - hegedű (3,9,10), Dés András - kanna(4), Mester László Pintyő - brácsák (1,3,5,7,9,10,12), Pál István „Szalonna” - hegedű (1,3,5,6,7,9,10,12), Szabó Csobán Gergő - bőgő (1,3,5,7,9,10), Szabó Dániel - cimbalom (10,12), Ürmös Sándor - cimbalom (7), Vizeli Balázs - hegedű (1,3,5,9)

A zenék Demény Piroska, Horváth István, Agócs Gergely, Juhász Zoltán, Bari Károly, Martin György, Kallós Zoltán, Kelemen László gyűjtéseiből, a Pátria lemezekről, az Utolsó Óra programból, valamint saját gyűjtéseimből valók. (Herczku Ágnes)

Kapcsolódó oldalak