Folkrádió

Bëbocsātlak

előadó:
Kubinyi Júlia, Agócs Gergely
előadásmód:
ének, duda
etnikum:
magyar
tájegység:
Zoboralja
nagytáj:
Felföld
felvétel helye:
Budapest, Rolebo Music Studio
felvétel időpontja:
2014

Szöveg:

Virágos kenderem elázott a tóba,
Rég megmondtam rózsám ne járj a fonóba!
Leesik az orsód, jaj föl nem adhatom,
Úgy fáj az én szívem, hogy ki nem mondhatom.

Gyere be galambom, add föl az orsómat,
Hogy ne ölje tovább szíved a búbánat!

***

Ha valaki vígan él, vígan él
A juhász csak vígan él
Zöld erdőben, zöld mezőben sétál, dudál, furulyál
Billeg, ballag meg-megáll.

Terelgeti a nyáját, megfújja a dudáját.
Delelőre, a mezőbe keres egy kis árnyas fát,
Leteríti subáját
Zöld erdőben, zöld mezőben sétál, dudál, furulyál
Billeg-ballag meg-megáll.

***

Járd meg dőre, ha nincs eszed
Ami volt is mind elveszett
Kicsi lábod, nagyre hányod
Nagy az orrod, majd bevágod.

Összedőlt a meszes kanna
Majd megvernek téged Panna
Nincs a Tótnak annyi pénze
Hogy tégedet kiválthatna.

***

Aggyig gyüjj el én Mártonyom,
Míg a szöszöm le nem fonom.
Ha a szöszömöt lefonom,
Az ajtómot is becsukom.

Ma utolsó orsóm járja,
Mőte szívem lelked várja.
Gyere be, majd bebocsátlak,
Olyan tiszta szívből várlak.
Gyere el, majd bebocsátlak,
Jaj, de tiszta szívből várlak.

Leírás:

Fonóbeli nóták dudára Zoboralja (Alsóbodok, Kolon)

Zoboralja régi hangszeres népzenéjét is a duda határozza meg. A hangszer elengedhetetlen volt a lakodalmak, bálok táncmulatságaiban, de a dallamok azt bizonyítják, hogy a duda hosszú időn keresztül jelen lehetett a régió népszokásainak vagy fonóházainak tartozékai között is. Lemezünk címadó zenéjével egy ilyen összejövetel hangulatát szeretnénk felidézni, nemcsak a hangszer és a hozzá kötődő dallamok, hanem a zoboralji tájnyelv megkapó, költői fordulatainak segítségével is.

Album:

Bëbocsātlak

kiadó:
Fonó Budai Zeneház
kiadás éve:
2014
gyártási szám:
FA-299-2

A 2012. évi Fölszállott a páva tehetségkutató verseny zenekar kategória győztesének első lemeze. A Parapács zenekar Bëbocsātlak c. albumát Agócs Gergely zenei rendezte, aki - részben eddig meg nem jelent - különleges felvidéki gyűjtéseit a zenekar rendelkezésére bocsátotta.

Parapács zenekar:

Pusko Márton - hegedű (2011. évi Kecskeméti Országos Prímásverseny győztese)
Dragony Gábor – brácsa, kontra, citera (Junior Prima díjas)
Fekete Krisztián – cimbalom
Vojtonovszki Sándor – bőgő

Közreműködő előadók:

Agócs Gergely – fujara, furulya, duda, tárogató, ének
Pál István „Szalonna” – hegedű
Kubinyi Júlia – ének

Hagyományőrző közreműködők:

Bestyúr Anna – ének
Bastyúr Éva – ének
Bastyúr Bertalan - gitár

Parapács zenekar
A Parapács név az erdélyi magyar tájnyelvekben ügyes, talpraesett, jó beszédű embert jelent. A zenészek, kiknek muzsikáján felnőttünk, mind efféle rátermett, ügyes emberek. Az ő világukban(s ahogy ők maguk emlegetik: „a mi időnkben”), a falu életének elmaradhatatlan eseményei voltak a rendszeresen megszervezett táncalkalmak, bálok, ahol az emberek kiénekelhették örömüket, feledhették bánatukat, megtalálhatták szerelmüket és kedvükre múlathatták az időt. A falvak muzsikusai – sokszor az egész napos kemény munka után – nem törődve a fáradtsággal,
hajnalig húzták a talpalávalót. A népzene hagyományőrző mesterei önkifejező és érzelemdús, olykor elképesztően virtuóz játékmódjuk miatt példaképeinké váltak. De nem csak tehetségükért, szorgalmukért és kitartásukért nézünk fel rájuk, hiszen muzsikájukban nagyapáink örökségének az anyagiaknál fontosabb, megfoghatatlan szeleteit őrizték meg nekünk.
2007 nyarán döntöttük el Dragony Gábor barátommal (a zenekar brácsásával), hogy összehozunk egy vonósbandát. Akkor még mindketten Nyíregyházán tanultunk, de a zenekar székhelye szülőfalum, Tállya lett. 2010 augusztusában nyerte el a zenekar a mai formáját, amikor csatlakozott hozzánk Pusko Márton prímás és Fekete Krisztián cimbalmos.
Egy zenekar legmeghatározóbb személyisége a prímás, és az ő muzsikája. Márton a felvidéki Tornalján nevelkedett, és ő is azon szerencsés zenészek közé tartozik, akik még személyesen tudtak tanulni a népzene hagyományőrző mestereitől. Ilyen volt például az abaújszinai Potta
Géza „Gatyo” vagy az alsókálosai Molnár Géza „Sandrík”. Marci tudása és tapasztalatai a felvidéki muzsika terén jó alapot biztosítottak a Bëbocsātlak című lemezünk elkészítéséhez.
Ennek keretében is azt tartjuk legfőbb feladatunknak, hogy a népzene mulattató és a néphagyományok közösségteremtő funkcióját átmentsük a saját „mi időnk” világába. Kicsiknek, nagyoknak koncertjeinken, táncházainkban vagy lemezeinken felidézni az „ő idejüket”, s benne a legelőszélen mulató pásztorok estéinek vagy éppen padkaporos pajták báljainak hangulatát.
Vojtonovszki Sándor