Folkrádió

Erdő, erdő, mit vétettem

gyűjtés

előadó:
Szántó Józsefné Kis Rebeka
előadásmód:
ének
műfaj:
keserves
etnikum:
magyar
település:
Magyarbece
vármegye:
Alsó-Fehér
tájegység:
Enyed vidéke (Maros-Küküllők vidéke)
nagytáj:
Erdély
gyűjtő:
Demény Piroska
felvétel helye:
Magyarbece
felvétel időpontja:
1976

Leírás:

„Erdő, erdő, mit vétettem… Az egyik legszebben előadott dallamot az idén elhunyt magyarbecei prímás és furulyás, Szántó Ferenc édesanyja, Szántó Józsefné Kis Rebeka énekelte. Magával ragadó, bensőséges előadásmódja tele van apró zenei finomságokkal. A hangfelvételt Demény Piroska készítette 1976-ban.” (Árendás Péter)

Album:

Erdők, vizek zenéje

kiadó:
FolkEurópa
kiadás éve:
2015
gyártási szám:
FECD 062

Tükrös zenekar:
Halmos Attila - hegedű, ének
Liber Endre - cimbalom, brácsa, ének
Koncz Gergely - hegedű, kontra, ének
Árendás Péter - brácsa, ének
Lelkes András - nagybőgő

A felvételek a Hagyományok Háza Ethnic Stúdiójában készültek 2015 júliusában. Felvétel, keverés, mastering: Konorót János
Zenei rendező: Árendás Péter

„Többekben felvetődhet a kérdés, miért kap egy autentikus népzenei album ilyen címet. Hiszen a népzene az emberek zenéje, nem pedig természethangok sokasága. Azonban tudnunk kell, hogy olyan embereké, akik a természettel szoros kapcsolatban, harmóniában éltek. Az erdők és a vizek adták a megélhetésüket, a mindennapi betevő falatot, és a falusiak ezeket úgy használták, hogy közben nem kizsákmányolták, hanem kitűnően ismerték, óvták és védték azt. A Tükrös zenekar tagjai tisztelik ezt az életformát és a természetet. Az Erdők, vizek zenéje lemezen egy letűnt világ elevenedik meg. Nem csak azért, mert erre a muzsikára a saját közegében már nincs igény, hanem a természetközeli életmód is eltűnőben van. Különösen aktuális jelen korunkban felhívni erre a figyelmet, amikor a környezet szennyezése és kizsákmányolása már égető problémává vált.
A népzenei kistájak határait is a természet szabta: egy-egy folyó vagy patak mentén, egy-egy völgyben élők alakították ki azonos szokásaikat, és a különböző területek határait a vízválasztók és a hegyek adták. A természet közelsége népdalainkban is megmutatkozik: a környékbeli patak vagy folyó, a település közelében fekvő hegy vagy erdő nagyon gyakran megemlítésre kerül.
Lemezünkön Erdély középső területének, a Maros és Küküllők vidékének népzenéjéből válogattunk. Az ott élők legszebb dallamait igyekszünk bemutatni a falusi muzsikusok számunkra tökéletes, kifinomult játékstílusában. A hangszeres összeállítások közé egy-egy olyan énekes felvételt is választottunk, aminek az előadásmódja megragadott minket, és témájában is ideillő. [...]
Lemezünk zenei anyagát közel három évig formálgattuk, néhány összeállítást már több éve játszunk koncertjeinken is. A dallamok válogatása és a kamarazenei finomságok gyakorlása után reméljük, a közönséget is magával ragadja ennek a zenei világnak a szépsége. Köszönettel tartozunk az eredeti énekes felvételek közreadásának engedélyezéséért az MTA BTK Zenetudományi Intézetének, valamint az archív fotókért a Néprajzi Múzeumnak.” (Részletek a kísérőfüzetből. Írta Árendás Péter.)

Kapcsolódó oldalak