Folkrádió

Kutasföldön

előadó:
Tükrös zenekar
előadásmód:
hegedű, brácsa, bőgő
műfaj:
asztali nóta, szegényes, csárdás, pontozó
etnikum:
magyar
település:
Magyarózd
vármegye:
Alsó-Fehér
tájegység:
Kutasföld (Maros-Küküllők vidéke)
nagytáj:
Erdély
felvétel helye:
Budapest
felvétel időpontja:
2015

Leírás:

„Magyarózd a Kutasföldnek nevezett kistájon, a Malozsa patak völgyében fekvő magyar település. Itt muzsikált háromfős bandájával Ötvös János „Csija”, akit halála után a szomszédos Magyarsülyéből származó Barabás Ferenc „Peci” váltott fel. Ez utóbbi magyar parasztmuzsikus a hallatlanul egyszerű, ám ízléses játékstílusával, jellegzetes „csippentéseivel” hívta fel magára a figyelmünket, akit a csupán néhány dúrhármast és izgalmas kontraritmusokat használó „Pongori Sándorika” kísért. Az összeállítás elején felhangzó asztali nótát szép szövege miatt lemezünk végén el is énekeljük. Ezt a hagyományos táncrendtől eltérően szegényes, csárdás, majd pontozó táncdallamok követik.” (Árendás Péter)

Album:

Erdők, vizek zenéje

kiadó:
FolkEurópa
kiadás éve:
2015
gyártási szám:
FECD 062

Tükrös zenekar:
Halmos Attila - hegedű, ének
Liber Endre - cimbalom, brácsa, ének
Koncz Gergely - hegedű, kontra, ének
Árendás Péter - brácsa, ének
Lelkes András - nagybőgő

A felvételek a Hagyományok Háza Ethnic Stúdiójában készültek 2015 júliusában. Felvétel, keverés, mastering: Konorót János
Zenei rendező: Árendás Péter

„Többekben felvetődhet a kérdés, miért kap egy autentikus népzenei album ilyen címet. Hiszen a népzene az emberek zenéje, nem pedig természethangok sokasága. Azonban tudnunk kell, hogy olyan embereké, akik a természettel szoros kapcsolatban, harmóniában éltek. Az erdők és a vizek adták a megélhetésüket, a mindennapi betevő falatot, és a falusiak ezeket úgy használták, hogy közben nem kizsákmányolták, hanem kitűnően ismerték, óvták és védték azt. A Tükrös zenekar tagjai tisztelik ezt az életformát és a természetet. Az Erdők, vizek zenéje lemezen egy letűnt világ elevenedik meg. Nem csak azért, mert erre a muzsikára a saját közegében már nincs igény, hanem a természetközeli életmód is eltűnőben van. Különösen aktuális jelen korunkban felhívni erre a figyelmet, amikor a környezet szennyezése és kizsákmányolása már égető problémává vált.
A népzenei kistájak határait is a természet szabta: egy-egy folyó vagy patak mentén, egy-egy völgyben élők alakították ki azonos szokásaikat, és a különböző területek határait a vízválasztók és a hegyek adták. A természet közelsége népdalainkban is megmutatkozik: a környékbeli patak vagy folyó, a település közelében fekvő hegy vagy erdő nagyon gyakran megemlítésre kerül.
Lemezünkön Erdély középső területének, a Maros és Küküllők vidékének népzenéjéből válogattunk. Az ott élők legszebb dallamait igyekszünk bemutatni a falusi muzsikusok számunkra tökéletes, kifinomult játékstílusában. A hangszeres összeállítások közé egy-egy olyan énekes felvételt is választottunk, aminek az előadásmódja megragadott minket, és témájában is ideillő. [...]
Lemezünk zenei anyagát közel három évig formálgattuk, néhány összeállítást már több éve játszunk koncertjeinken is. A dallamok válogatása és a kamarazenei finomságok gyakorlása után reméljük, a közönséget is magával ragadja ennek a zenei világnak a szépsége. Köszönettel tartozunk az eredeti énekes felvételek közreadásának engedélyezéséért az MTA BTK Zenetudományi Intézetének, valamint az archív fotókért a Néprajzi Múzeumnak.” (Részletek a kísérőfüzetből. Írta Árendás Péter.)

Kapcsolódó oldalak