Folkrádió

Adja Isten, mink is vigadjunk!

előadó:
Gyenesdiási Dalárda, Bognár István, Farkas Ödön, Komáromy Béla, Kovács Péter
előadásmód:
ének, duda
műfaj:
ivónóta
etnikum:
magyar
vármegye:
Zala
tájegység:
Nyugat-Dunántúl
nagytáj:
Dunántúl
felvétel helye:
Sümegcsehi, Euromedia Stúdió
felvétel időpontja:
2018

Szöveg:

Az igaz messiás már eljött,
Sokféle csodákat köztünk tett:
A vizet is borrá tette,
A násznépet vendégelte,
Kánai menyegzőben.

Nagy lakodalmat ők kezdének,
Jézust is meghívták vendégnek.
Őt követték tanítványi,
Mint a tyúkot a fiai,
Kánai mennyegzőben.

Az első tál ételt felhozták,
Jézust pedig azzal kínálták.
Tetszett mindenben az étek,
Csak a borban van a vétek,
Kánai menyegzőben.

Jézus anyja hogy ezt meglátta,
Fogyatkozásukat megszánta:
Fiam – mondá - boruk nincsen,
Ezért egy csöpp kedvük sincsen,
Kánai menyegzőben.

Jézus, hogy vigasságot tenne,
Anyja kérése, hogy meglenne:
Parancsolá meríteni,
Kútból hat vödröt tölteni,
Kánai menyegzőben.

A szolgák gyorsan sietének,
Kútból hat vödröt megtöltének,
Jézus borrá változtatta,
Első csodáját mutatta,
Kánai menyegzőben.

A bort adták násznagy kezébe,
Hogy tegye a vendég elébe.
Násznagy a bort megkóstolta
És a vőlegényt szólítja,
Kánai menyegzőben:

Minden ember – úgymond’ - elsőnek
Jó bort tesz a vendég elébe.
De te a jót hátrahagytad,
És az alábbvalót adtad,
Kánai menyegzőben.

András a poharat vigyázta,
Soká került a sor reája,
Jakab elöl, hogy fölkapja,
Szomjas torkára fölhajtja,
Kánai menyegzőben.

Adja Isten, mink is vigadjunk,
Boldog lakodalmat tarthassunk!
Lakodalom jókedv nélkül,
Mit ér a tánc ugrás nélkül?
Kánai menyegzőben.

Leírás:

A kánai menyegző nótája.

Dallam: Kerényi György, Kertész Gyula gy. Csácsbozsok, 1952. III. 2. Pap Márknétól.
Szöveg: Horváth Károly gy. Alsólakos, 1986. Csoporttól. (Lakodalmi szokásdallam.) „Alkalmi dal. Az ünnepi asztalhoz való beüléskor éneklik.”

Album:

„Adja Isten, mink is vigadjunk!” – Ivónóták Zalából

szerkesztő:
Kovács Péter
kiadó:
magánkiadás
kiadás éve:
2018
gyártási szám:
GYDDCD6

Közreműködők:

Gyenesdiási Dalárda és Gyenesdiási Négyes – ének
Vezető: Pékné Orbán Julianna Ilona.
Tagjai: Balogh László, Barna Zoltán, Bognár István (GY4S), Farkas Ödön, Horváth Sebestyénné (GY4S), Komáromy Béla, Kovács Géza, Kovács Péter, Nagy Antal, Papp Antal, Papp János, Páli Lajos, Pereg György, Pék András (GY4S), Porkoláb János.

Albert Elemér – cimbalom
Bognár István – szövegmondás
Csádé Zenekar: Gubinecz Ákos – ének, Kovács Brigitta – hegedű, Babos Attila – brácsa, Csonka Boglárka – klarinét
Gubinecz Ákos – ének
Harangláb népzenei együttes: Schreiner Jenő – hegedű, ének, Kovács Péter – brácsa, Varga Zoltán – nagybőgő
Kovács Péter (Zalaegerszeg) – szövegmondás, nagybőgő, duda, dunántúli pásztorfurulya
Pék András – C-tenorcitera, tárogató, duda
Pékné Orbán Julianna Ilona – C-prímcitera, ének, D-tenorcitera
Schreiner Jenő – hegedű
Tolnai Jánosné – ének
Töttő Vilmos – harmonika

A felvételeket és a hangtechnikai utómunkákat Kaszap István hangmérnök készítette Sümegcsehiben, az Euromedia Stúdióban, 2018-ban.


Cseke József bevezetője a kísérőfüzetből:

Tisztelt lemezhallgató borbarát, mulatozó!

Tudjuk, mert közhely, hogy a magyar ember borivó fajta. Bordalaink, ivónótáink, mulatónótáink tekintélyes mennyisége is a bor iránti vonzalmunkat látszik igazolni. Mindegy, hogy egyedül, vagy társaságban borozgat az ember (a helyszín pedig végképp nem lényeges), a dal elmaradhatatlan. Az események sokfélesége inspirálja manapság is a mulatozni, dalolni vágyók sokaságát. Lehet kocsmában, szőlőhegyen a pincében, családi és társadalmi ünnepeken, vagy akár csak egyszerű baráti összejöveteleken hódolni a borivás és dalolás örömének

Már a magyar középkorból vannak ismereteink bordalokról, mulatódalokról, nem is beszélve a XVI.-XVIII. század idejéről. A népies hatás mellett kiemelném az egyházi és irodalmi hatásokat is (Tinódi Lantos Sebestyén és dalnoktársai, kuruc dalköltészet, Csokonai Vitéz Mihály, Pálóczi Horváth Ádám stb.). Természetesen a XIX.-XX. század meghozza a mulatódalok aranykorát. A bordalok és mulatók dallamai a legkülönfélébbek lehetnek. Előfordul bennük a magyar népzene ősi rétege, jövevénydallamok, egyházi népénekek, gregorián zsoltárparódiák, illetve új stílusú dallamok, népies műdalok, vidékies-polgári szellemben fogant alkotások.

Tisztelt lemezhallgató!

Ön most egy olyan zenei összeállításnak lehet a részese, amelyről bizton állíthatom, hogy hiánypótló a zalai zenei folklorisztikában. A Kovács Péter zalaegerszegi népzenész által, nagy szakmai hozzáértéssel szerkesztett és rendezett, illetve a Gyenesdiási Dalárda által pazarul kivitelezett összeállítás méltóan reprezentálja Zala népi bordalkultúráját. A Zalai ivónóták CD nem csak azért különleges, mert igyekszik a térség idevágó zenei anyagát felölelni, hanem azért is, mert a vokális részeket meg-meg szakítja egy-egy prózai betét is. Kiváló hangszeres kíséretek és szólók szolgálják az énekes anyagot. További erénye az összeállításnak, hogy a hangszerek széles skáláját vonultatták fel. Nem csak a közismert és megszokott vonószenekar szólal meg (Csádé és Harangláb együttesek), hanem kecskeduda, tárogató, citera, dunántúli pásztorfurulya, harmonika is hallatja hangját egyes dallamoknál. Több felvétel idézi meg a mulatozás élő jellegét. Gondolok itt arra, hogy a felvételek során egy-két összeállítás úgy van megkomponálva, mintha tényleg ott lennénk a mulatságon, és nem egy stúdióban.

Köszönet a felvételeket készítő hangtechnikusoknak és a zenei rendezőnek, hogy megfelelő hangzásarányokat alakítottak ki az énekesek és hangszeresek viszonylatában. Kiváló egyéni és közösségi teljesítményeknek lehetünk fültanúi!

Pékné Orbán Julianna dalárdavezető, illetve férje: Pék András a Dalárda és a Gyenesi négyes tagjaival, Töttő Vilmossal, Kovács Péterrel, Gubinecz Ákossal, a Csádé és a Harangláb együttesekkel kiegészülve igazi remekművet hoztak létre. Reménykedem, hogy az általuk megalkotott CD, minél több borivó-mulatozó honfitársunkhoz eljut, és sokszor csendül fel daluk kisebb és nagyobb közösségekben együttnótázásra, mulatozásra indítva a tisztelt hallgatókat.

Végezetül egy idézet, amelyben a XII. századi vágánsköltészet egyik képviselőjének, az Archipoeta bordalának késői utóda köszön vissza, és minden rendes mai borivó-mulatozónak is nagy reménységét fogalmazza meg:

„Életemnek végóráját töltöm a kocsmában.
Az angyalok onnét visznek fényes mennyországba.
Az angyalok is azt mondják odafenn az égbe, hogy:
Uram, ezt a jó borívót vegye kegyelembe!”

Úgy legyen! Isten éltesse a Dalárdát!
Cseke József
gimnáziumi ének-zene tanár, népzenész, karnagy

Kapcsolódó oldalak