A szelei artézira rászállott egy gólya,
Vizet hoz a, vizet hoz a regruták számára,
Mosdjatok meg ti huszárok, mert porosak vagytok,
Aztat a jó Isten tudja, mikor szabadultok.
A mi házunk tetejire rászállott egy fecske,
Levelet visz a szájába, nem t’om, mi van benne,
Az van abba beleírva, hogy katona vagyok,
Aztat a jó Isten tudja, mikor szabadulok.
***
Hosszú farka, rövid farka van a szarkamadárnak,
Nincsen párja, nincsen párja a szelei kislánynak,
Felöltözik fehér ruhába, úgy megyen el a bálba,
A szelei legényeknek fáj a szíve utána.
Tizenhármas magyar huszár, ha fölül a lovára,
Belevágja sarkantyúját lova két oldalába,
Büszkén ül a nyeregbe, két lába a kengyelbe,
Ugyan, kedves kisangyalom, jutok-e még eszedbe.
Hogy ne jutnál eszembe, el sem vagy még felejtve
Szombat este tíz órakor öleltelek kedvemre.
***
Tudod, babám, mit fogadtál csütörtökön este,
Azt fogadtad, hogy hű leszel világ életedbe',
Tekints fel az égre, a csillagos égre,
Megátkozlak, sosem leszel boldog a világ életedbe'.
Jaj de sokat áztam-fáztam regruta koromba,
Mikor fegyver alá jártam a kaszárnyakapuba,
Nehéz az a fegyver, ki vállamat nyomja,
Még nehezebb az a bánat, ki szívemet nyomja.
A Tápió mentén végzett kulturális örökségvédelmi és értékmegőrző munka tizenegyedik állomása volt a Bartók Béla Tápió mentén végzett népdalgyűjtő munkáját összegző CD kiadvány elkészítése. 1906 augusztusában Bartók Béla Tápiószelén vendégeskedett 10 napon keresztül egy Zeneakadémista növendékénél. Feltehetőleg ez alatt készíthette azokat a támlapos lejegyzéseket, melyek eredeti kottái a MTA BTK Zenetudományi Intézet, illetve a Néprajzi Múzeum archívumában megtalálhatók, bárki számára hozzáférhetők. Összesen 50 népdal került rögzítésre, melynek megoszlása az alábbiak szerint néz ki:
Tápiószele 35
Nagykáta 11
Kóka 3
Tápiószecső 1
Az adatközlőket név szerint nem ismerjük, viszont elmondásuk alapján az általuk énekelt helyi dalok némelyike csak néhány éve ismert, vannak szomszédos falukból lévő nóták, melyeket ugyanúgy énekeltek a sajátjukként.
A népdalok többségében új stílusúak, melyek közt vannak egészen erős műdalos hatásúak is, melyeket kizárólag a gyűjtőre való tekintettel közöltünk, eredeti változatokban.
A kiadvány segítségével megismerhetjük, hogy milyen dallamok is voltak jellemzőek a Tápió mentére a XX. század első éveiben, illetve hogyan fejezték ki ekkortájt életérzéseiket népdalban az itt élő emberek a magyar nóta, a folklorizálódott dallamok, illetve a népdalok világában.
A kiadvány 2014-ben valósult meg a tápiószentmártoni Szivárvány Alapítvány kiadásában.