Folkrádió

Mikor mentem Tápiószecső felé

előadó:
Gál Károlyné Lesti Ilona, Hrúz Szabolcs, Pál Mihály, Tóth Gergely, Dezider Olah Axmann, Seres Vilmos, Terék József
előadásmód:
ének, hegedű, brácsa, cimbalom, klarinét, bőgő
műfaj:
hallgató, csárdás, friss
etnikum:
magyar
település:
Tápiószecső
vármegye:
Pest-Pilis-Solt-Kiskun
tájegység:
Tápió mente
nagytáj:
Alföld
felvétel helye:
SSR Stúdió - Törökbálint
felvétel időpontja:
2014

Szöveg:

Kék szivárvány, kék szivárvány koszorúzza az eget,
Eltiltották, elrabolták tőlem a szeretőmet,
De én azért nem átkozlak, a jó Isten áldjon meg,
Könnyeidtől a zsebkendőd soha ne száradjon meg.

Csak titokban, csak titokban akartalak szeretni,
De ki kellett, de ki kellett annak világosulni,
Megtudta az édesanyád, hogy én téged szeretlek,
Kitiltatott a faluból, hogy hozzád ne mehessek.

***

Ha kimegyek a szecsői határba,
Rátekintek a sok kereszt búzára,
Szívem buzgó boldogságát kitárja,
Velem dalol a mezei pacsirta.

Hej, ha én is kis pacsirta lehetnék,
Mindig a babám fölött csicseregnék,
Alkonyatkor rászállnék a vállára,
Elkísérném egy boldog éjszakára.

De sok estét töltöttem már teveled,
Még sem kötötted be még a fejemet,
Nem baj babám, meglátod, majd most őszre,
Együtt vetjük a búzát a földünkbe.

***

Mikor mentem Tápiószecső felé, még a fák is sírtak,
A fáknak a gyenge ágairól levelek hullottak,
Hulljatok le gyenge levelek, rejtsetek el sej, haj, engemet,
Mert az a szép piros barna legény mást szeret, nem engem.

***

Rozmaringnak csak az a szokása,
Télen-nyáron gyöngyharmat az ága,
Ha levágják, karikára hajlik,
A szeretőm ősszel házasodik.

Elmondhatom háromszor is, jaj, jaj,
Gyászba borult nékem már a hajnal,
Nem csak a hajnal, a kék csillagos ég is,
Elhagyott a régi szeretőm is.

Album:

A szecsői rózsás kertek alatt – Népdalok Tápiószecsőről

szerkesztő:
Terék József
kiadó:
Wass Albert Tápiómenti Kulturális Egyesület
kiadás éve:
2014
gyártási szám:
TJCD-013

A Tápió mentén végzett kulturális örökségvédelmi és értékmegőrző munka kilencedik állomása volt Tápiószecső népdalos CD kiadványának elkészítése. A legkorábbi népdalos gyűjtőmunkát 1906-ban végezte Bartók Béla Tápiószecső kapcsán, aki Turán tartózkodva örökített meg támlapos lejegyzés formájában egy balladát, melyet egy „szecsőről való” férfi énekelt neki. Ezt követően 1953-ban Balla Péter, Békefi Antal látogattak el a településre a MTA Népzenekutató csoport részéről és gyűjtöttek értékes helyi népdalokat, melyek egy része a Magyar Népzene Tárában is megtalálható. Kálmán Lajos, Nagy Nándor, Oeller Ottó, Vajda József ugyanebben az évben végeztek kutatómunkákat, akiket 1954-ben követett Schnöller Mária, majd 1956-ban Szabó Andorné Szojka Anna, 1959-ben Gulyás László. Ugyanebben az évben Martin György néptánckutató is készített kép és hangfelvételeket a korabeli táncokról, népzenéről, a helyi cigányzenekarról. 1962-ben Sárosi Bálint kutatott helyi siratódallamokat, illetve egyéb helyi népdalos értékeket. 1967-ben Kerényi György végzett kutatásokat a helyi szokásdalok tekintetében. 1978-ban második alkalommal is tiszteletét tette a településen Martin György, rögzítve a közel húsz év távlatában a helyi értékeket. 1981-ben Lázár Katalin végzett kutatói munkákat, majd 2009-ben Terék József. Tápiószecső páratlan értéket képviselő népdalos, népművészeti értékeinek ápolásában hatalmas szerepet játszott Ofella Sándor népművelő, a népi együttes alapítója, aki elsőként vitte hírét térségünknek az országban.

A kutatómunkák eredményeként számos régi és új stílusú népdal, gyerekdal, gyerekjáték, cigánydal, köszöntő, árus nóta, sirató, ballada, alkalomhoz kötött népdal került elő. A kiadványon található hangfelvételek némelyikén a helyi adatközlő énekesek hallhatók zenei kísérettel, illetve archív felvételeken is. A lemezen megtalálható összeállítások tükrözik azt a gazdag zenei hangzást, mely Tápiószecsőre is jellemző volt a XX. században a helyi cigányzenészeknek köszönhetően.

A kiadvány 2014-ben valósult meg a Wass Albert Tápiómenti Kulturális Egyesület kiadásában.

Kapcsolódó oldalak