Folkrádió

Dudanóták

előadó:
Holecz Istvánné Kanyó Margit, Hrúz Dénes
előadásmód:
ének, duda
etnikum:
magyar
település:
Rimóc
vármegye:
Nógrád
tájegység:
Cserhát (Palócföld)
nagytáj:
Felföld
felvétel helye:
Ethnic Stúdió

Album:

Rimóci énekek és táncok

kiadó:
Szerzői kiadás
kiadás éve:
2006
gyártási szám:
DVCD008

1945. május 4-én születtem Rimócon. Édesapámat korán elvesztettem, így édesanyám és nagyszüleim neveltek. Az énekléshez való vonzódásom már korán feltűnt az embereknek, így ha idegen érkezett a faluba, eljött hozzánk és én énekeltem neki. Az általános iskola befejezése után már nem tanulhattam tovább, 14 éves koromtól édesanyámmal napszámosként dolgoztam. 1964-ben kötöttem házasságot Holecz Istvánnal. Két gyermekem született, Gyöngyi és Attila.

1966-ban beléptünk a helyi termelőszövetkezetbe. A dohánytermesztő asszony brigádba kaptam munkát. Így merült fel az ötlet, hogy megalakítsam a Rimóci Asszonykórust. A televízió segítségével ekkor bontakozott ki a „Páva mozgalom, melynek hatására én kértem fel Pócsik Sándornét, az Általános Iskola énektanárát, hogy útmutatásaival segítsen minket. A dalokat én gyűjtöttem, s ő állította össze a csokrokat.

1970. május 1-jén léptünk fel először a faluban. Ekkor sokan kedvet kaptak községünkben a közösséghez való hagyományőzéshez. Így csatlakoztak férfiak és gyerekek is a kórushoz.

1981-ben összehívtam azokat az idős embereket, akik 1930-35 között tagjai voltak az akkori helyi Gyöngyösbokréta együttesnek. Ők tanították meg nekünk a régi táncokat, szokásokat, népdalokat és ekkor alakultunk a népdalkörből Hagyományőrző Együttessé. Az emberek engem választottak az együttes vezetőjének. Ez évben Miskolcon az együttesünk Arany Páva díjat kapott.

1981-ben a Röpülj Páva népdal versenyen az országos döntőbe is bejutottam, majd ez év szeptemberében a Magyar Rádióban Béres János közkedvelt népzenei műsorának 100. adásában is szerepeltem. Ekkor vette fel filmre az együttesünk által bemutatott táncokat, népdalcsokrokat és népszokásokat dr. Pesovár Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa is.

1999-ben kaptam meg a Népművészet Mestere címet a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, de az évek során már több elismerő oklevelet, díjat kaptam, mellyel az ének- és tánctudásomat jutalmazták. (Fülöp Ferenc díj, Vass Lajos díj, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének Arany Páva díja stb.)

Első tanáraim a nagyszüleim voltak, ők tanítottak meg énekelni, táncolni. Később a kortársaimtól is sokat tanultam, de az idősebbeket is tudatosan kerestem, hiszen ők adhatják át számunkra azokat az értékeket, melyeket nekem is tovább kell adnom a fiatalok számára.

Holecz Istvánné
született Kanyó Margit


RIMÓC

Rimóc Nógrád megyében az Ipoly folyótól délre, a Cserhát északi lábainál terül el. A zsáktelepülési jellegét mindössze a Hollókővel a települést összekötő aszfalt burkolaté kellemes erdei környezetben átvonuló kerékpárút oldja föl. Valószínű, hogy a község már a XI. században templomos hely volt, s az akkori település ott terült el, ahol most, hiszen a közelében feltárt sírokban Szent István korabeli pénzeket találtak az egyéb honfoglaláskori leletek mellett. A település első írásos emléke 1229-ből való, amikor Simon bánt összes javaitól megfosztották a Gertrúd királyné elleni merényletben való részvételéért. Ez okból vették el a tulajdonában lépő Rimóc települését is, és adták át a Szák nemzetség birtokába.

A falu ritka szép népviselete méltán híres messze földön is. A helyiek ápolják, gondozzák népviseletüket, melyet az idősek a mai napig hordanak, a fiatalok pedig ünnepi alkalmakkor öltenek magukra.

A rimóci énekek és táncok ugyancsak nagy múltra tekintenek vissza, melyeket a hagyományőrző együttesek örökítenek tovább. A népszokások, hagyományok ápolása ugyancsak fontos a helyi emberek számára.

A DŰVŐ együttes és Rimóc

Jusztin Balázs „Bala bocsi”, Vincze Ferenc „Feri bocsi”, már csak az emlékezetünkben élnek, de nagyon mélyen. Velük kezdődött a gyűjtés az adatközlőkkel való viszony megteremtése, a „tiszta forrás élménye.

A 80-as épek elején Holecz Istvánné, Margitka, az idős urak táncpartnere volt, s meg-megvillantotta énekes tudományát is.

Onnantól kezdve rendszeres látogatói voltunk a rimóci hagyományőrzőknek. Gyakran muzsikáltunk a rimóci táncosoknak és egyre inkább ivódott belénk a csodálatos dallamvilág.

Abban az időben Rimócon a „bandások, a rezes banda szolgálta ki a táncosokat, bár vannak emlékek a falu cigány zenészeiről is: Kasu István, Lajko bátya.

A szomszédos falvakból, Nógrádsipek, Varsány, Csizmadia Pista bácsi és Szép Janko bácsitól gyűjtöttük fel a vonós zenekar stílusjegyeit. A dudanóták és az elbeszélélsek tanúskodnak a duda jelenlétéről a faluban.

Ezen a lemezen a különböző zenei stílusok jelennek meg, törekedve arra, hogy a szebbnél-szebb énekek domináljanak.

Holecz Istvánné, Margitka már járt a Magyar Rádió stúdiójában, énekelt már mikrofon előtt, de most elkészítette első lemezét. Be kell vallani őszintén, hogy nagy várakozással, kis félelemmel indultunk, vajon működik-e?
Margitka, mintha egész életében ezt csinálta volna.
De igaz is, egész életében énekelt és táncolt.

Hrúz Dénes


A lemezen énekel:
Holecz Istvánné született Kanyó Margit, a Népművészet Mestere
Muzsikál a DŰVŐ együttes:
Andrássy Ferenc, Hrúz Dénes, Hrúz Szabolcs, Terék József, Tóth Gergely