Folkrádió

Addig éli lány világát, míg szél fújja pántlikáját.

gyűjtés

előadó:
Papp Anna
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Magyarpalatka
vármegye:
Kolozs
tájegység:
Belső-Mezőség (Mezőség)
nagytáj:
Erdély
gyűjtő:
Kallós Zoltán, Andrásfalvy Bertalan
felvétel időpontja:
1963.

Szöveg:

1. Addig éli lány világát, míg szél fújja pántlikáját.
A pántlika könnyű gúnya, mer azt a szél könnyen fújja.
Dea fükötő nehéz gúnya, mer azt mindég a bú nyomja,
Lalalalaj lalala lalajla.

2. Fekete pántlikám fújdogálja a szél.
Köszönöm, édesem, hogy eddig szerettél.
Nem én vagyok első, akivel így tettél.
Verjen meg az Isten, hamar megvetettél!

3. A bazsarózsának lehajlott a szára,
Hej, én is hajlottam a rózsám szavára.
Mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül!
Mit ér a szerelem igaz hüség nélkül!

4. istenem, nagy dolog, ki egymást szereti,
Mégis a jó Isten össze nem vezeti!
De még nagyobb dolog, ki egymást gyűlöli,
Mégis két vénasszony összeköszörüli.

Album:

A magyarság népzenéje 2.

kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2002

Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum hangarchívumából.

Összeállította: Vargyas Lajos
Szerkesztette: Paksa Katalin
Hangrestaurálás: Németh István

Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta...
Ezek a mondatok Vargyas Lajos A magyarság népzenéje című könyvéből valók, amely Bartók Béla A magyar népdal és Kodály Zoltán A magyar népzene című könyve után a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.