Folkrádió

Jer bé ja temetőkertbe jírd fel a sirom kövire

gyűjtés

előadó:
Szabó Varga György
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Szék
vármegye:
Szolnok-Doboka
tájegység:
Észak-Mezőség (Mezőség)
nagytáj:
Erdély
gyűjtő:
Lajtha László
felvétel időpontja:
1941.

Szöveg:

1. Jer bé ja temetőkertbe jírd fel a sirom kövire,
A világon, a föld szinén olyan árva nincsen, mint én.
Arva vagyok apa nélkül, de még árvább anya nélkül.
Kérem az nagy Istenemet, hogy el ne hagyjon ingemet.

2. Eljön még az én napom is, ha most bús homályban van is.
Aj, Istenem, vigasztalj meg, ne hagyd, a búmba haljak meg!
A búm nem fogy el már soha, mer én meg vagyok átkozva
Vagy apámtul vagy anyámtul, vagy az idegen szájaktul.

Album:

A magyarság népzenéje 4.

kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2002

Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum hangarchívumából.

Összeállította: Vargyas Lajos
Szerkesztette: Paksa Katalin
Hangrestaurálás: Németh István

Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta...
Ezek a mondatok Vargyas Lajos A magyarság népzenéje című könyvéből valók, amely Bartók Béla A magyar népdal és Kodály Zoltán A magyar népzene című könyve után a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.