1. Jó estét, jó estét,
Csáki bíróné asszony!
Talán biz alszik már
A kedves galambom?
2. Alszik már, alszik már
Cifra nyoszolyába,
Cifra nyoszolyába,
Hátrulsó[!] szobába.
3. Költse fel a lányát,
Engedje a bálba!
Lángszín selyemruhát
Hányja ja nyakába.
4. Lángszín selyemruhát
Hányja ja nyakába,
Gordován csizmáját
Húzza ja lábára!
5. Itt vagyok, te betyár!
Na, minek hívattál?
Ülj le, jés csak igyál!
Majd megmondom mmdján.
6. Eressz ki pihenni,
Eressz ki pihenni,
Gordován csizmámból
A vért kijönteni!
7. Nem szabad kimenni,
Nem lehet pihenni!
Drága ja muzsika,
Reggelig kell mulatni!
8. Huncut az az apa,
Százszor jobban az anyja,
Aki a lejányát
A bálba bocsássa.
9. Este jelbocsássa,
Reggelig nem látja.
Reggel nyolc órakor
Halva viszik haza.
Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum hangarchívumából.
Összeállította: Vargyas Lajos
Szerkesztette: Paksa Katalin
Hangrestaurálás: Németh István
Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta...
Ezek a mondatok Vargyas Lajos A magyarság népzenéje
című könyvéből valók, amely Bartók Béla A magyar népdal
és Kodály Zoltán A magyar népzene
című könyve után a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.