Folkrádió

Mint a fü, megszáradnak

gyűjtés

előadó:
Zóka Peti Lidia
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Szenna
vármegye:
Somogy
tájegység:
Dél-Dunántúl
nagytáj:
Dunántúl
gyűjtő:
Kiss Lajos
felvétel időpontja:
1959.

Szöveg:

1. Mint a fü, megszáradnak
Roskadt tetemejim,
Csendessen elszunnyanak
Halandó szemejim.

2. Összetettem kezejim
Halálom álmára,
Kesergő kedveseim
Nehéz fájdalmára.

3. Mi jez az élet? Pára.
Mint árnyék, mulandó.
Vége nyulhat csak mára,
Ember, ó halandó!

4. Király, koldus, úr, szegény
Csak por, s porrá lészen
A gyászos sir üregén.
Ember, légy hát késszen!

5. Kincs, rang, a pompa mit ér?
Hijú dicsőssége
Csak a sírpartig kisér.
Ott mindennek vége.

6. Mezítelen születünk,
Ugy is költözünk el.
Ha megszűnik életünk,
Más lesz dus kincsünkkel.

7. Idvességem, Istenem,
Vedd hozzád lelkemet!
Ha elhagy minden, te nem,
Ne hagyj el engemet!

8. Bocsásd el békességgel
Megőszült szolgádat!
Adjad ily boldog véggel
Látnom szent orcádat!

Halottas ének

Album:

A magyarság népzenéje 8.

kiadó:
Fonó Records
kiadás éve:
2002

Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum hangarchívumából.

Összeállította: Vargyas Lajos
Szerkesztette: Paksa Katalin
Hangrestaurálás: Németh István

Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta...
Ezek a mondatok Vargyas Lajos A magyarság népzenéje című könyvéből valók, amely Bartók Béla A magyar népdal és Kodály Zoltán A magyar népzene című könyve után a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.