1. Sötét felhő borítja rám a csillagos eget.
Katonának elvitték tőlem a szeretőmet.
Szállj el, madár, ha lëhet, vidd el a babámnak a rózsás levelet.
Súgd mëg neki, ha lëhet, felejtsën el engëmet!
2. Jaj, Istenëm, mit tëgyek, mindég rólam beszélnek.
Fülem mellől, ha lëhet, eleresztëm a szélnek.
Azt beszélik felőlem a domaházi legényëk, a sëmmirevalók:
Barna legény / kislány a babám, szeret is ő igazán.
Eredeti népzenei felvételek a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum hangarchívumából.
Összeállította: Vargyas Lajos
Szerkesztette: Paksa Katalin
Hangrestaurálás: Németh István
Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta...
Ezek a mondatok Vargyas Lajos A magyarság népzenéje
című könyvéből valók, amely Bartók Béla A magyar népdal
és Kodály Zoltán A magyar népzene
című könyve után a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.