székvárosi öreg templom harangja
jaj de ritkán hallszik nálunk a hangja
de amikor elhozza az esti szél
eszembe jut hogy te engem szerettél
nem szeretsz már nem hallom a harangszót
nem hoz nekem az életbe soha jót
sírig tartó hű szerelmet fogadtál
s az estéli harangszónál megcsaltál
száradjon el minden virág a réten
aludjon el minden csillag az égen
nap se süssen gyász borítsa az eget
mer egy legény csalta meg a szívemet