Folkrádió

Mérai csárdás és szapora

előadó:
Rozsdamaró zenekar
előadásmód:
hegedű, kontra, harmonika, cselló
műfaj:
csárdás, szapora
etnikum:
magyar
település:
Méra
vármegye:
Kolozs
tájegység:
Kalotaszeg
nagytáj:
Erdély
felvétel helye:
Hagyományok Háza Ethnic Stúdiója
felvétel időpontja:
2002 ősze

Leírás:

Az ezt követő számmal arra vállalkoztunk, hogy a magunk módján átadjunk valamit a hallgatónak abból a sajátos erdélyi életörömből, amelyhez hasonlót a világnak nem sok más táján lehet megtapasztalni. Kicsiny zenekarunk hangzását Barcza Zsolt barátunk virgonc harmonikajátékával támogatjuk meg. A 20. század derekán már gyakran muzsikáltak ilyen összeállításban a kalotaszegi cigánybandák, főként az olyan népesebb mulatságokon, mint egy-egy többnapos lagzi, vagy a híres mérai juhmérés, ahol nemcsak a fiatalok, hanem az egész falu népe kimulathatta magát. Az így kibővült banda nemcsak harsányabb, de arra is több lehetőséget nyújt, hogy a zenészek apró ötletekkel, egymásnak válaszolgató zenei poénokkal fokozzák a hangulatot. Ezt a pár táncot (csárdást és szaporát) is az Árus banda nyomán játsszuk. (idézet a kisérőfüzetből)

Album:

Egykor és most...

szerkesztő:
Nagy Gábor
kiadó:
Periferic Records
kiadás éve:
2004
gyártási szám:
BGCD 144

Rozsdamaró Zenekar

Lipták Dániel - prímás
Nagy Gábor - kontrás
Horváth Ádám - bőgős

Polgár Lilla - énekes
Fábri Géza - kobzos
Barcza Zsolt - harmonikás
Pribojszki Ferenc - cimbalmos


Néhány széket pakolunk a sarokba. Tokok csatja kattan. Gyantázunk. Végignézünk a jelenlévőkön - barátok, látásból ismerősök, először betévedők -, akik a hangolás zajára idenézegetnek, ideszállingóznak. Rövid tárgyalás kezdődik: ki mit szeretne táncolni. Vagy már tudjuk is előre. És a legjobb táncos szemébe nézve muzsikálni kezdünk.

Ami ezután következik, az a táncház. Vagy inkább csak egyszerűen tánc. Mulatság, joc. Elemi szórakozási forma, amit itt Közép-Európában mára sokan elfelejtettek, s néhányan újra megtaláltak. Közösségi esemény - a szónak szánk íze szerint való értelmében. A régi falusi embernek nem volt más választása, mint hogy minden napját, óráját közösségben töltse. A szórakozás akkoriban nem holmi szórakoztatóipari termékek fogyasztását jelentette, hanem egy közösség tagjainak szabott rend szerinti interakcióját, egymásra-figyelését. Ilyesféle közösséget találtunk mi az utóbbi években Szegeden. Ilyesféle közösségekben - Erdély elzárt vidékein - formálódtak évszázadokon keresztül azok a kedves dallamaink, amelyeket most e lemez formájában próbálunk újabb hallgatókhoz eljuttatni. Mint már oly sok este, most is, ezzel is megpróbáljuk életre kelteni, új örömmé suvickolni a régi gyűjtések, a rozsdásodó mágnesszalagok muzsikáját - továbbgondolni a régiek, a holtak ránk maradt gondolatait...
(idézet a kisérőfüzetből)


Hangmérnök: Konorót János