Folkrádió

Mikor én felülök…

gyűjtés

előadó:
Gergely András Zsüke
előadásmód:
ének, hegedű
műfaj:
keserves
etnikum:
magyar
település:
Vista
vármegye:
Kolozs
tájegység:
Kalotaszeg
nagytáj:
Erdély
gyűjtő:
Fekete Antal
felvétel helye:
Méra
felvétel időpontja:
1984. július 29-30.

Szöveg:

Mikor én felülök szürke paripámra,
Elvágtatok rajta idegen országba,
Mikor visszanézek róla szép szülőhazámra,
Hullnak a könnyeim szürke paripámra.

Dörögnek az ágyuk, csattognak a kardok,
Szerelmes Jézusom, jaj, mindjárt meghalok.
Írd meg hát, pajtásom, a gyászos halálom,
Itt nyugszik a testem idegen országban.

Tenger sebes habja, ha mind tinta volna,
A réten a fűszál, ha mind penna volna,
Az égen a csillag, ha mind deák lenne,
Az én nagy bánatim mégsem írhatná le.

Anyám, anyám, anyám, mikor engem szültél,
Szültél volna követ, nem fiúgyermeket,
Mikor fürösztöttél gyönge, langyos vízbe­,
Fürösztöttél volna buzgó-fövő vízbe­.
Mikor takargattál, puha ruhácskáddal,
Takargattál volna tüzes parázsával.

Album:

Kalotaszegi híres prímások. Esküvő Mérában. Fekete Antal gyűjtéseiből 2.

szerkesztő:
Fekete Antal, Lelkes András
kiadó:
FolkEurópa
kiadás éve:
2005
gyártási szám:
FECD 017

Míg az emberek ettek, lassú nótákat, keserveseket játszott a zenekar, de nagyon gyorsan elkezdődött a tánc is. A különböző étkek felhordását a „szószóló” Varga György keresetlen szövegei kísérték. A lakodalom, mint a jól szervezett eseményeken tapasztaljuk, szép lassan „nőtt”, a hangulat emelkedett, a zenekar szünet nélkül muzsikált, jöttek a „maszkurák”, ellopták a menyasszony cipőjét, egyszóval megtörtént minden, aminek meg kellett történnie. Éjfélkor kontyolás, három menyasszony közötti „nehéz” választás a vőlegénynek, közben állandóan csárdás-szapora, legényes, keringő, csárdás-szapora… Hajnalban fáradtak csak el a lábak, lassult le a násznép, kerültek elő a szép hajnali énekek, keservesek. A társaságban nagyon jó énekesek voltak, elég csak Varga Józsefet, „Hangya” Józsit (Méra), vagy a vistai születésű Gergely Andrást említeni. A zenekar pedig minden nótát tudott, mindenkinek igyekezett kedvére tenni (anyagilag sem bánták meg, hiszen röpködtek a százasok). Számomra végül a lakodalom legkedvesebb emléke lett, amikor ránk reggeledve, leülhettünk végre a szikrázó napsütésben a zenészekkel, amikor végre ők is mulathattak egy kicsit. Ittunk, muzsikáltunk, régi történeteket meséltek és nagy-nagy béke volt körülöttünk. Aztán lepihentünk, ki ahol tudott, egy fa alá, vendégházba, hiszen este „visszahívás” volt, a „fennjárókat” (a vendégsereg kiszolgálóit) is meg kellett vendégelni, kezdődött minden elölről. - Kelemen László

Boros Samu, Czilika János, Fodor Sándor ‘Neti’ - hegedű
Berki Ferenc ‘Árus’ - hegedű, cselló
Berki Béla ‘Árus’, Czilika Jenő - harmonika
Tóni Rudolf ‘Kormos’ - brácsa
Boros Gyula, Stojca András - nagybőgő
Farkas ‘Hangya’ József, Gergely András ‘Zsüke’, László János - ének