Egy szem búza kettő rozs, kettő rozs,
Libidari-dombon langari hegyen
felöntöttem, járja most.
Ha lejárja felmerjük, felmerjük,
Libidari-dombon langari hegyen
sír a gyermek, megverjük.
Ide ki a csenderbe, csenderbe,
Libidari-dombon langari hegyen
kilenc kutya dögölve.
***
A fényes nap immár elnyugoda,
A föld színe sötétbe marada,
Nappali fény éjjelre változa,
Fáradtaknak nyugodalmat hoza.
Vessünk számot hát édes Istenem,
Hogy lelkemet ne kelljen féltenem,
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Midőn meg kell előtted állanom.
A Zurgó második albumán gregoriánt, balladát, siratót és szerelmes dalt, reneszánsz, közép-és újkori tánczenét szólaltat meg, felidézve az előttük járó nemzedékek ünnepeit, örömét és bánatát. Moldvai csángó magyarok zenéjét, amiket régi öregektől, s ma is élő gyermekeiktől, unokáiktól gyűjtöttek. A múlt üzen a jelennek e sok szép dallamal, melyekben ott lüktet az idő szívverése.
Draskóczy Lídia - hegedű
Navratil Andrea - ének
Benke Ágoston Félix - dob, doromb, cicélés
Demeter László - koboz
Nagy Bercel - furulya, kaval, tilinkó, mese
Sófalvi Kiss Csaba - furulya, kaval
Közreműködik:
Petrás Mária - ének
Fábri Géza - koboz, ének