(hej, de) A türei nagy híd mellett
Három juhom, sej-haj, hatot ellett.
Van már juhom, sej, de van bárányom,
Szerethetsz már gyöngyvirágom.
(hej, de) A türei nagy hegy alatt
Három kislány, sej-haj, zabot arat.
Zabot arat fekete ruhában,
Szeretőt keres magának.
***
Nem mind arany, nem mind ezüst, ami fénylik,
Nem mind igaz, amit a lány esküszik.
Hallottam én leányesküt eleget,
Láttam én már béborulva az eget.
(hej) A mindenit ennek a bús világnak,
Nem hiszek én menyecskének, sem lánynak.
Mert a leány olyan, mint a jeges fa,
Rásüt a nap, leolvad a jég róla.
***
Ha kimegyek a türei erdőbe,
(s) Találok ott szeretőre, kettőre.
Nem kell nékem sem a kettő, sem az egy,
Kisangyalom, mert igazán szeretlek.
Kis kertembe van egy kis fa, nem látszik.
Minden éjjel tizenkétszer virágzik.
Apró rózsa terem rajta, jó szagú,
Kisangyalom, mért vagy ilyen szomorú.
Ha kimegyek a türei nagy hegyre,
(s) Ráülök a nagy kőnek tetejére
Körülöttem lányok szedik a ibolyát,
Kalapomra abból kötnek bokrétát.
Türei Lengyel László - ének
Czilika György - hegedű
Lőrincz Albert - négyhúros brácsa
Ötvös Sándor - bőgő
közreműködik:
Gombai Tamás - hegedű
Lehmann Tamás - kontra