Folkrádió

Úgy iszok, mint az itteniek

előadásmód:
szöveg
felvétel helye:
Stúdió 202
felvétel időpontja:
2006

Szöveg:

Kedves Hilda.
Nem tudom megkapta -e a legutóbbi írást, mert nem volt rajta házszám.
Ma Nádszegen vagyok, közben egész napig mentem úgy, hogy nem láttam falut, csak erdőket és réteket. Nem hittem, hogy ilyen gyönyörű a Csallóköz. Ezüst víz, a Kis-Duna, ezüstös fűz és nyárfák, ezüstös rétek, erős, mélyzölden aláfestve, hozzá az ég is egész nap ezüstszín volt. Azt hiszem ez szebb, mint Párizs, amelyet egyébként remélem megkedvelt, és a szíve is talán kezd redbejönni. Én úgy iszom és kurjongatok, mint a falusi legények. Van is eddig dalom, már százon felül.
Üdvözli: Zoltán

Nádszeg, 1905. augusztus 13.

Leírás:

Részlet Kodály Zoltán leveléből
Nádszeg, 1905. augusztus 8.

Album:

Felföldi levelek. Hagyományos magyar, szlovák, cigány, zsidó zene és tánc Szlovákiából

szerkesztő:
Koncz Gergely, Hégli Dusán
kiadó:
FolkEurópa
kiadás éve:
2006
gyártási szám:
FESZCD07

Hagyományos magyar, szlovák, cigány, zsidó zene és tánc Szlovákiából. A lemezen részletek hangzanak el Bartók Béla, Kodály Zoltán, Márai Sándor és Petőfi Sándor leveleiből, írásaiból.

Részlet Bartók Béla 1909. február 3-i leveléből:
„A kedves, a naiv, az őseredeti nép! Itt mulatok velük immár másodnapja, amint körül állják a fonografomat, amint törik magukat, hogy minél több nóta gyűljön a masinába. Persze őket nem a gyűjtés eredménye, őket csakis a nagy kürt, a trúba érdekli.
És milyen kifogyhatatlanok a nótában, 2 délután leadtak 60-at. Másfél évvel ezelőtt ugyanígy 50-et. Persze egészen kis község ez a Darázs vagy 1000 lakóval. Itt lakom, itt gyűjtök egy parasztázban. Kedden ünnep volt. 4 óra felé már kezdtek hozzám bevonulni, rövidesen tele lett a szoba aprajával-nagyjával. És dőlt a nóta. Közben-közben kedves epizódok folytak le. Egy szép szál ember, mikor a kürt elé állítottam, megilletődve levette a kalapját. Nagy kacaj. Az egyik lány (aki nagyon csinos volt) szerelmi dalt énekelt Hanzikáról. Nem értettem jól ezt a nevet, hát a többiek elkezdték kiabálni: Martinka, Martinka legyen a dalban, Martinka! A leány kedves zavarral tiltakozott ez ellen – kiderült, hogy szeretőjét Martinkának hívják, innen az egész incselkedés.

Koncz Gergely – hegedű
Németh Dénes – hegedű
Liber Endre – cimbalom
Mester László – brácsa
Lelkes Tibor – bőgő
Lépes Anikó, Varsányi Zsófia, Hégli Dusan, Madocsai Imre, Oláh Attila – ének

Zenei szerkesztő Hégli Dusan és Koncz Gergely, zenei rendező Árendás Péter.