Folkrádió

Kassa

előadásmód:
szöveg
felvétel helye:
Stúdió 202
felvétel időpontja:
2006

Szöveg:

A város erős falakkal őrizte tartalmát az időben. Őrizte azt, hogy több nyelven beszélt, de minden időben magyarul érzett. A városfalak kapuja felnyílt és beengedte a Bocskay-sapkás magyar urat, a kerek föveges szász polgárt, s minden időben ellenállhatatlan erővel vonzott mindenkit, aki magyar, Bethlen Gábort és Thökölyt, Rákóczi Györgyöt s a Nagy Fejedelmet, vonzotta az élőket, és messzi földről, Rodostótól hazahívta a halottakat is. Kassát kemény sors nevelte magyarrá. Csák Mátétól a cseh zsupánokig, akik szalonkocsikban fanyalogva e büszke és hideg város meghódítására, a magyar évszázadok minden politikai becsvágya kocogtatott a város kapuján. De a város őrizte titkát.
Mi volt e titok? Az a természetes rokonérzés, mellyel a város egyszerre fordult a magyarság és Európa felé. Kassa tudta, hogy magyarnak lenni nem etnográfiai állapot, hanem rang is, nemcsak nyelvi és faji örökség, hanem hivatás és feladat is. Aki Kassán született, fővárosi embernek született. S a vándor, aki az erdőben és a történelemben tévelyegve néha már nem lát biztos irányt az európai talajon, felpillant a kassai toronyra s megkönnyebbülten érzi: igen, otthon vagyok, az örök Magyarországon és az örök Európában vagyok.

Leírás:

Részlet Márai Sándor Kassa című írásából, Képes Vasárnap, 1938. október 16.

Album:

Felföldi levelek. Hagyományos magyar, szlovák, cigány, zsidó zene és tánc Szlovákiából

szerkesztő:
Koncz Gergely, Hégli Dusán
kiadó:
FolkEurópa
kiadás éve:
2006
gyártási szám:
FESZCD07

Hagyományos magyar, szlovák, cigány, zsidó zene és tánc Szlovákiából. A lemezen részletek hangzanak el Bartók Béla, Kodály Zoltán, Márai Sándor és Petőfi Sándor leveleiből, írásaiból.

Részlet Bartók Béla 1909. február 3-i leveléből:
„A kedves, a naiv, az őseredeti nép! Itt mulatok velük immár másodnapja, amint körül állják a fonografomat, amint törik magukat, hogy minél több nóta gyűljön a masinába. Persze őket nem a gyűjtés eredménye, őket csakis a nagy kürt, a trúba érdekli.
És milyen kifogyhatatlanok a nótában, 2 délután leadtak 60-at. Másfél évvel ezelőtt ugyanígy 50-et. Persze egészen kis község ez a Darázs vagy 1000 lakóval. Itt lakom, itt gyűjtök egy parasztázban. Kedden ünnep volt. 4 óra felé már kezdtek hozzám bevonulni, rövidesen tele lett a szoba aprajával-nagyjával. És dőlt a nóta. Közben-közben kedves epizódok folytak le. Egy szép szál ember, mikor a kürt elé állítottam, megilletődve levette a kalapját. Nagy kacaj. Az egyik lány (aki nagyon csinos volt) szerelmi dalt énekelt Hanzikáról. Nem értettem jól ezt a nevet, hát a többiek elkezdték kiabálni: Martinka, Martinka legyen a dalban, Martinka! A leány kedves zavarral tiltakozott ez ellen – kiderült, hogy szeretőjét Martinkának hívják, innen az egész incselkedés.

Koncz Gergely – hegedű
Németh Dénes – hegedű
Liber Endre – cimbalom
Mester László – brácsa
Lelkes Tibor – bőgő
Lépes Anikó, Varsányi Zsófia, Hégli Dusan, Madocsai Imre, Oláh Attila – ének

Zenei szerkesztő Hégli Dusan és Koncz Gergely, zenei rendező Árendás Péter.