Sok szeretettel és alázattal kell a csángósághoz fordulni
. Ezek a Domokos Pál Péter-i szavak csengtek a fülünkbe, amikor a moldvai csángó magyarok kultúrájának támogatására létrehoztuk a Petrás Incze János alapítványt. A moldvai katolikus magyarok körében napjainkban játszódik le a faluközösség bomlása, a folklór és az anyanyelv fokozatos elveszítése. Ez különösen fontossá teszi a még nagy számban jelenlevő, kiváló énekes népdalkincsének dokumentálását és terjesztését. Napfogyatkozásra emlékeztet ez a hallatlanul gazdag, a környező moldvai román kultúrában kölcsönhatásban levő, archaikus kultúra. Reményledünk, hogy újra fölragyog, mint az elhomályosodó Nap a napfogyatkozás után.
Elbizonytalanodott etnikai-nemzeti identitástudatukra és tépázott önbizalmukra Domokos Pál Péter szavai legyenek a gyógyír: ...ti nem vagytok más népeknél rosszabbak és utolsóbbak, hanem azokkal mindenben legalább egyformák.
Ezt az önbizalmat szándékozunk erősíteni e kazetta kiadásával. 1991 és 1996 között újra jártam azokat az adatközlőket, akiktől a hetvenes években gyűjtöttem. Ezt adja most ki alapítványunk.
A fentiek jegyében a néprajzi hitelesség volt a vezérelv, amit alkalmanként még a technikai követelmények rovására is érvényesítettünk.
Köszönet illeti az összes moldvai csángó adatközlőt, akik közül többen a múlt rendszerben jelentős kockázatot vállalva is énekeltek nekem. Hálával tartozom Dr. Domokos Pál Péternek, Dr. Keszi Kovács Lászlónak, dr. Martin Györgynek és Kallós Zoltánnak, akik a hetvenes években gyűjtőutaimhoz jó tanácsokkal szolgáltak. Köszönet Pénzes Gézaának és Kerényi Róbertnek, akik a kazetta elkészítésében nagy segítségemre voltak.
Dr. Stuber György
(idézet a borítóról)