Folkrádió

Ahol én eljárok, még a fák is sírnak

gyűjtés

előadó:
Antal Andrásné Kovács Emerencia
előadásmód:
ének
műfaj:
keserves
etnikum:
magyar
település:
Hadikfalva
tájegység:
Bukovina
nagytáj:
Moldva és Bukovina
gyűjtő:
Gajdos Ferenc, Sebő Ferenc
felvétel időpontja:
1983. június 19.

Szöveg:

Ahol én eljárok, még a fák es sírnak,
Gyenge ágairól levelek lehullnak.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Mer­ az én édesem mást szeret, nem engem!

Szomorú fűzfának lehullott az ága,
Arra reaszállott harminchárom páva.
S ki kékbe s ki zöldbe, ki tiszta fehérbe,
Csak az én édesem tiszta feketébe.

Az én édesanyám megharagudt reám,
Kitette zászlóját, veri szűvem búját.
Vedd bé édesanyám fekete zászlódat,
Vedd le a szűvemről ezt a nagy bánatot!

Leírás:

Antal Andrásné Kovács Emerencia (1929, Andrásfalva)

Ahol én eljárok
Kodály 1914-es andrásfalvi gyűjtésének (Bartók – Kodály: EMN 40. sz.) kezdőszövegével is egyezik, csak utolsó sorának dallama fordul másképpen.

Album:

Bukovinai székelyek Magyarországon. Magyar népzene

szerkesztő:
Sebő Ferenc
kiadó:
Hungaria Records
kiadás éve:
1988
gyártási szám:
SLPX 18131

Zenei rendező: Sebő Ferenc
Hangmérnök: Gajdos Ferenc

Sebő Ferenc hanglemeze elsősorban nem eddig ismeretlen szép dallamokat, nem különösen jóhangú énekeseket és kitűnő előadókat akar bemutatni (ahhoz most folyik a Zenetudományi Intézet gyűjteményéből válogatott anyag lemezkiadása), hanem egy olyan népcsoport zenéjének pillanatképét rögzíti, mely a háború után került mai helyére, magával hozva előző otthonából egy hazai viszonyokhoz képest archaikusabb zenei örökséget. Ennek az örökségnek fél évszázad alatti változása a lemezen feltett néhány kérdés, melyekre válasz a hallgatás folyamán alakul ki a hallgatóban: mi és hogyan él még az ötven évvel ezelőtt idehozott bukovinai zenéből? Mit hallhat még egy odatévedt látogató, aki nem a módszeresen nyomozó ismeretével és eszközeivel megy hozzájuk? Van-e nyoma a régi előadásmódnak, és élnek-e még a régi, hagyományos lírai szövegek? Elismerést érdemel, hogy a szerkesztő Sebő Ferenc e kérdéseket ilyen szemléletesen tette fel.
A lemez tartalma (mely a célkitűzésnek megfelelően a spontán szervezkedő énekesek maguk ajánlotta dalaiból állt össze) arra a következtetésre biztat, hogy a bukovinai hagyomány még tartja magát. ha meggondoljuk, hogy a negyvenes évek mennyire nem a dalolásra kedvező légkört jelentették a gondokkal terhetl családoknak, csak csodálattal adózhatunk annak a zenei igénynek, mely a székelységet minden sorsfordulatban végigkísérte.
A lemez kiadása bizonyára nyereség lesz a szakmabeliek számára is.

Rajeczky Benjamin