Folkrádió

Megérett a búza, mert sok szél találja

gyűjtés

előadó:
Antal Andrásné Kovács Emerencia
előadásmód:
ének
etnikum:
magyar
település:
Hadikfalva
tájegység:
Bukovina
nagytáj:
Moldva és Bukovina
gyűjtő:
Gajdos Ferenc, Sebő Ferenc
felvétel időpontja:
1983. június 19.

Szöveg:

Megérett a búza, mert sok szél találja,
Megrepedt a szűvem, mert sok bú rongálja.
Akit a bú rongál fiatal korába­,
A­ ne várjon sok jót éltinek napjába­!

Gyászba borult az ég s az idő változik,
Csak a bú sokasul s az öröm távozik.
Vesztet ígér nekem az élet mindenbe­,
Mer­ gyötrelmet érzek halálig szűvembe­.

Leírás:

Megérett a búza
A zsoltáros típus hatalmas családjából (Dobszay – Szendrei: Szivárvány havasán, Népzene és zenetörténet III. 66. sz. variánsa). Első versszaka egyezik Kodály 1914-es andrásfalvi gyűjtésével (erdélyi koldus dallamára, EMN 37. sz.).

Album:

Bukovinai székelyek Magyarországon. Magyar népzene

szerkesztő:
Sebő Ferenc
kiadó:
Hungaria Records
kiadás éve:
1988
gyártási szám:
SLPX 18131

Zenei rendező: Sebő Ferenc
Hangmérnök: Gajdos Ferenc

Sebő Ferenc hanglemeze elsősorban nem eddig ismeretlen szép dallamokat, nem különösen jóhangú énekeseket és kitűnő előadókat akar bemutatni (ahhoz most folyik a Zenetudományi Intézet gyűjteményéből válogatott anyag lemezkiadása), hanem egy olyan népcsoport zenéjének pillanatképét rögzíti, mely a háború után került mai helyére, magával hozva előző otthonából egy hazai viszonyokhoz képest archaikusabb zenei örökséget. Ennek az örökségnek fél évszázad alatti változása a lemezen feltett néhány kérdés, melyekre válasz a hallgatás folyamán alakul ki a hallgatóban: mi és hogyan él még az ötven évvel ezelőtt idehozott bukovinai zenéből? Mit hallhat még egy odatévedt látogató, aki nem a módszeresen nyomozó ismeretével és eszközeivel megy hozzájuk? Van-e nyoma a régi előadásmódnak, és élnek-e még a régi, hagyományos lírai szövegek? Elismerést érdemel, hogy a szerkesztő Sebő Ferenc e kérdéseket ilyen szemléletesen tette fel.
A lemez tartalma (mely a célkitűzésnek megfelelően a spontán szervezkedő énekesek maguk ajánlotta dalaiból állt össze) arra a következtetésre biztat, hogy a bukovinai hagyomány még tartja magát. ha meggondoljuk, hogy a negyvenes évek mennyire nem a dalolásra kedvező légkört jelentették a gondokkal terhetl családoknak, csak csodálattal adózhatunk annak a zenei igénynek, mely a székelységet minden sorsfordulatban végigkísérte.
A lemez kiadása bizonyára nyereség lesz a szakmabeliek számára is.

Rajeczky Benjamin